Ózon
három oxigénatomból álló instabil molekula / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az ózon (O3) három oxigénatomból álló instabil molekula, amelyet Christian Friedrich Schönbein fedezett fel 1840-ben. Neve a görög „ozein”=„rossz szagot árasztó” szóból származik.
További információk Kémiai azonosítók, Kémiai és fizikai tulajdonságok ...
Ózon | |
IUPAC-név | Trioxigén |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 10028-15-6 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | O3 |
Moláris tömeg | 47,998 g·mol−1 |
Megjelenés | kékes színű gáz |
Sűrűség | 2,144 g·l−1 (0 °C – gáz) |
Oldhatóság (vízben) | 0,105 g·100ml−1 (0 °C) |
Veszélyek | |
Főbb veszélyek | Oxidáló (O) Nagyon mérgező (T+) Maró (C)[1] |
NFPA 704 | |
R mondatok | (nincs besorolva) |
S mondatok | (nincs besorolva) |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Bezárás
Ez a szócikk a molekuláról szól. Hasonló címmel lásd még: O-Zone. |
Erős oxidáló és fertőtlenítő hatású.