Voyager–2
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Voyager–2 az amerikai Voyager-program második űrszondája. Egyike annak az ember által készített öt tárgynak, ami képes elhagyni a Naprendszert. Sebessége a Naphoz képest 15,4 km/s (55 347 km/h), távolsága 2017. július 30-án 115 csillagászati egység (17,2 milliárd kilométer) volt.[1] Ez volt az első űrszonda, amely meglátogatta az Uránuszt és a Neptunuszt. Az űrszonda eredeti neve Mariner Jupiter/Saturn B volt, de a felbocsátás előtt fél évvel átkeresztelték Voyager–2-re.
Gyors adatok
Voyager–2 | |
Ország | Amerikai Egyesült Államok |
Űrügynökség | NASA |
Gyártó | Jet Propulsion Laboratory |
Küldetés típusa | közelrepülés |
Küldetés | |
Célégitest | Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz |
Indítás dátuma | 1977. augusztus 20. |
Indítás helye | SLC–41 |
Hordozórakéta | Titan IIIE |
Megérkezés | 1979. július 9. (Jupiter) 1981. augusztus 25. (Szaturnusz) 1986. január 24. (Uránusz) 1989. augusztus 25. (Neptunusz) |
Az űrszonda | |
Tömeg | 735 kg, induló tömeg: 815 kg |
Energiaellátás | Indulásakor 420 W, 2010-ben kb. 275 W |
Pálya | harmadik kozmikus sebesség |
A Wikimédia Commons tartalmaz Voyager–2 témájú médiaállományokat. |
Bezárás