Voyager–1
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Voyager–1 az amerikai Voyager-program első űrszondája, melynek célja a Naprendszer külső bolygói és a csillagközi tér kutatása. A Földtől legtávolabb lévő űreszköz. Meglátogatta a Jupitert és a Szaturnuszt, és ez az első űreszköz, amelyik részletesen fényképezte e két bolygó holdjait. Az űrszonda eredeti neve Mariner Jupiter/Saturn A volt, de a felbocsátás előtt fél évvel átkeresztelték Voyager–1-re. Jelenleg a Földtől legtávolabbi emberek által készített tárgy.
Ez a szócikk vagy bekezdés egy jelenleg zajló űrexpedícióról szól. Az adatok még jelentősen módosulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2024. április 26. |
Gyors adatok
Voyager–1 | |
Ország | Amerikai Egyesült Államok |
Űrügynökség | NASA |
Gyártó | Jet Propulsion Laboratory |
Küldetés típusa | közelrepülés csillagközi kutatás |
Küldetés | |
Célégitest | Jupiter, Szaturnusz |
Indítás dátuma | 1977. szeptember 5. |
Indítás helye | SLC–41 |
Hordozórakéta | Titan IIIE |
Megérkezés | 1979. március 5. (Jupiter) 1980. november 12. (Szaturnusz) 1980. november 12. (Titan) |
Időtartam | Eltelt idő: 46 év |
Az űrszonda | |
Tömeg | 721,9 kg |
Energiaellátás | 420 W |
Pálya | harmadik kozmikus sebesség |
A Wikimédia Commons tartalmaz Voyager–1 témájú médiaállományokat. |
Bezárás
Sebessége 61198 km/h, távolsága a Naptól 2024. április 25-én 163 csillagászati egység (24,4 milliárd km).[1] A Voyager–1 jelenleg a csillagközi térben halad.[2]