Tasilhumpo kolostor
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Tasilhunpo kolostor (tibeti: བཀྲ་ཤིས་ལྷུན་པོ་, wylie: bkra shis lhun po, kínai: 扎什倫布寺, pinjin: Csa-si-lun-pu szi) történelmi és kulturális jelentőségű tibeti buddhista kolostor Sigace városban (Tibet második legnagyobb települése), amelyet 1447-ben alapított az 1. dalai láma, Gedun Trupa,[1] A kolostort kifosztották, amikor 1791-ben a Gorkha királyság megszállta Tibetet és elfoglalta Sigace városát. Egy kínai és tibeti egyesített sereg végül sikeresen elűzte a betolakodókat, egészen Katmandu külvárosáig.[2] A békeszerződésbe foglaltak szerint a gurkáknak öt évente sarcot kellett fizetniük, és minden elkobzott tárgyat vissza kellett szolgáltatniuk a Tasilhunpo kolostor számára.[3]
Tasilhunpo kolostor | |
A kolostor bejárata བཀྲ་ཤིས་ལྷུན་པོ | |
Település | Sigace, Tibet |
Ország | Kína |
Vallás | buddhizmus |
Irányzat | gelugpa |
Védőszent | pancsen láma |
Építési adatok | |
Típus | kolostor |
Építés kezdete | 1447 |
Építés befejezése | 1447 |
Építtető | 1. dalai láma |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 29° 16′ 03″, k. h. 88° 52′ 52″29.2675, 88.881111111111 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tasilhunpo kolostor témájú médiaállományokat. |
A kolostor hagyományosan a soron következő pancsen láma (más néven „Tasi”) reinkarnációjának a székhelye. Ez a tulku vonal a gelug hagyomány második legfontosabb pozíciója a tibeti buddhizmuson belül. of Tibetan Buddhism. A pancsen láma három kisebb körzet fölött gyakorolt világi hatalmat, jóllehet Sigace városa nem tartozott ezek közé, amelyet egy Lhászában kinevezett dzongpön (prefectus) irányított.[4]
A város központjában található hegy tetejére épült kolostor teljes tibeti nevének jelentése „minden vagyon és boldogság ide gyűlt” vagy „dicsőség halom”. Samuel Turner, brit felfedező tiszt, a Kelet-indiai Társasággal látogatott el a kolostorba a 18. században, a következőképpen jellemezte:
„Amennyiben bármilyen külső körülménynek emelni kéne a palota csodás szépségét, semmi sem díszíthetné úgy számtalan aranyozott előtetőit és tornyait, mint a közvetlenül szemközti oldalon teljes pompájában felkelő nap. Varázslatos és tündöklő látványt nyújtott, a hatása egészen varázslatos volt, és olyan benyomást tett rám, amelyet az idő vas foga sem fog tudni eltüntetni az emlékezetemből.[5] ” | |
A falon kívül a zarándokok körbe szokták járni a kolostort a szent ösvényen (lingkhor). Annak ellenére, hogy az épületek többségét elpusztították a kulturális forradalom idején, ezek főleg a 4000 szerzetes lakhelyéül szolgáló épületek voltak[6][7] és a kolostor maga nem sérült olyan mértékben, mint más vallásos építmények Tibetben, ugyanis a pancsen láma székhelye kínai ellenőrzésű területen maradt. 1966-ban azonban a vörös gárdisták vezette szoborrongálások, kézirat-égetések során felnyitották a pancsen lámák 5-9. századi relikviáit őrző sztúpákat, és bedobálták azokat a folyóba. Néhányat sikerült megmentenie a helyieknek, és 1985-ben a 10. pancsen láma, Csökji Gyalcen új sztúpa építésébe kezdett, hogy ott helyezhesse el elődei ereklyéit. 1989. január 22-én adták át az építményt, hat nappal az 51 éves, magas rangú láma halála előtt.[8]