Sukarno
az Indonéz Köztársaság első elnöke / From Wikipedia, the free encyclopedia
Sukarno (eredeti írásmód szerint Soekarno, transzliteráció Szukarno; tévesen Ahmed keresztnévvel is ismert; eredeti nevén Kusno Sosrodihardjo; Surabaya, Holland Kelet-India, 1901. június 6. – Jakarta, 1970. június 21.), a második világháború után a holland gyarmati sorból függetlenné váló Indonéz Köztársaság első elnöke. Elnöki tisztét 1945 és 1967 között töltötte be. A világpolitikában elsősorban azért ismert, mert az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik alapítója volt. Az indonézek úgy emlékeznek rá, mint „Bung Karno”, mely azt jelenti: „Karno bátyó”.
Sukarno | |
Indonézia 1. elnöke | |
Hivatali idő 1945. augusztus 18. – 1967. március 12. | |
Alelnök(ök) | Mohammad Hatta |
Utód | Suharto |
Született | 1901. június 6. Surabaya, Holland Kelet-India |
Elhunyt | 1970. június 21. (69 évesen) Jakarta |
Sírhely |
|
Párt | Indonézia Nemzeti Pártja |
Szülei | Ida Ayu Nyoman Rai Soekemi Sosrodihardjo |
Házastársa | Oetari Inggit |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | mérnök |
Iskolái | Technische Hoogeschool te Bandoeng (1922–1926, mérnök, építőmérnöki szakma)[1] |
Halál oka | veseelégtelenség |
Vallás | Iszlám |
Díjak |
|
Sukarno aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sukarno témájú médiaállományokat. |
Elnöksége alatt a világ ötödik legnépesebb és a világ legnagyobb iszlám közösségét számláló országa sok ellentmondásos politikai krízisen, a háborút is beleértve, és gazdasági nehézségek tengerén ment keresztül. A korrupt és kegyetlen Suharto tábornok 1966 márciusában katonai puccsal vette át tőle a hatalmat amerikai segítséggel, majd 1967. március 12-én az elnöki tisztséget is.