Peter Ustinov
angol színész, producer, rendező, regényíró és színpadi szerző (1921–2004) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Sir Peter Alexander Ustinov (London, 1921. április 16. – Genolier, Vaud kanton, Svájc, 2004. március 28.) Oscar-, Emmy- és Golden Globe-díjas angol színész, producer, rendező, regényíró és színpadi szerző. Ustinov több könyvet, színdarabot, forgatókönyvet írt, rendezett filmeket, színdarabokat és operákat. Több díjat nyert, köztük Nagy-britanniai Írók Szövetségének díját. Szívesen látott vendég volt számos műsorban és kedvelt volt műsorvezetőként is.
Sir Peter Ustinov | |
Született | Peter Alexander Ustinov 1921. április 16.[1][2][3][4][5] Camden kerület |
Elhunyt | 2004. március 28. (82 évesen)[1][2][3][4][5] Genolier[6] |
Állampolgársága | brit |
Házastársa | Isolde Denham (1940–1950) Suzanne Cloutier (1954–1971) Hélène du Lau d'Allemands (1972–2004) |
Gyermekei | négy gyermek:
|
Szülei | Nadia Benois Jona von Ustinov |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | UNICEF jószolgálati nagykövet |
Iskolái | Westminster School |
Kitüntetései |
|
Halál oka | szívelégtelenség |
Sírhelye | Bursins |
Magassága | 180 cm |
Színészi pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Aktív évek | 1940–2004 |
Díjai | |
Oscar-díjak | |
Legjobb férfi mellékszereplő Spartacus (1961) Topkapi (1965) | |
Golden Globe-díjak | |
Legjobb férfi mellékszereplő Quo vadis (1952) | |
Emmy-díjak | |
Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) Omnibus (1958) Barefoot in Athens (1967) A Storm in Summer (1970) | |
További díjak | |
| |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sir Peter Ustinov témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
„Az öröklött vélemény – vagyis az előítélet – magának a véleménynek a tagadása. Azok számára van fenntartva, akik képtelenek vagy nem hajlandók élvezni az ész nagy elsőszülöttségi jogának előnyeit. Az előítélet azoké, akik túl gyávák, mégis túl energikusak, s bármire képesek, de csak másokkal együttesen. Egy közönséges futballmeccs lármája megadja nekik azt a bátorságot, aminek egyedül híjával vannak. Az ő fizikai erőfitogtatásuk oly fenyegető, amilyenek céljaik: csüggesztő és üres.”[7]