A paviai csata, amelyet a lovagkor utolsó csatájának is hívnak, a Habsburg–Valois párharc egyik fontos állomása volt, ennek során a franciák – főleg I. Ferenc király rossz döntéseinek következtében – döntő vereséget szenvedtek a Habsburg császári szövetség spanyol–német–milánói erőitől. Maga I. Ferenc király is V. Károly császár fogságába esett. A csatavesztés eredménye lett a madridi békeszerződés.
A paviai csatát a hadtörténészek az európai hadtörténet nagy fordulópontjának tartják, méghozzá két szempontból, egyrészt ez tekinthető az első igazán nagyszabásű ütközetnek, melyben döntő szerepet játszottak a tűzfegyverek, másrészt ezzel a csatával vált az offenzív zártrendi harcászatot folytató gyalogság a döntő fegyvernemmé. A paviai csatától számítható a spanyol szárazföldi hadsereg európai dominanciája, ekkortól övezte a spanyol terciót a legyőzhetetlenség nimbusza, egészen a harmincéves háborúig, pontosabban az 1643-as rocroi-i csatáig.