Othnielia
dinoszaurusz, fosszilis hüllőnem / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Othnielia a madármedencéjű dinoszauruszok egyik neme, melyet felfedezője, a 19. századi amerikai őslénykutató professzor, Othniel Charles Marsh után neveztek el. Peter Galton az Othnielia rex taxont 1977-ben, a Marsh által (1877-ben) létrehozott Nanosaurus rex fajból hozta létre.[1][2]
Othnielia | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: késő jura, 150 Ma | ||||||||||||||||
Az Othnielia az Ősi Élet Észak-Amerikai Múzeumában (North American Museum of Ancient Life) | ||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Fosszilis | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Fajok | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Othnielia témájú médiaállományokat és Othnielia témájú kategóriát. | ||||||||||||||||
Az Othnieliához tartozó maradványokat Wyoming, Utah és Colorado államokban, a késő jura kori (oxfordi-tithon korszakbeli) Morrison-formációban fedezték fel,[3] de Galton 2007-es, a Morrison madármedencéjűiről szóló áttekintésében csak az YPM 1875 katalógusszámú lelet (a „Nanosaurus” 'rex' holotípus combcsontja) és néhány feltételesen hozzá kapcsolt koponya alatti csontmaradvány szerepel. A combcsontot nem tekintette diagnosztikusnak, ezért az Othnielia kétséges nemmé, a két részleges csontváz pedig az új Othnielosaurus nem részévé vált.[4] Nem volt biztos, hogy ezt széles körben elfogadják, de ilyen jellegű taxonómiai döntések korábbról is ismertek (például a Marasuchus és a Lagosuchus esetében).
Az Othnielosaurushoz kapcsolt maradványok nélkül az állat kétséges nemnek számít és csak általánosságban írható le a hasonló állatok alapján. Egy dinoszauruszhoz képest viszonylag kicsinek számító, gyors mozgású, két lábon járó, aránylag kis mellső és hosszú hátsó lábakkal rendelkező növényevő volt, melynek hossza körülbelül 1,5–2 méter, a tömege pedig nagyjából 10 kilogramm lehetett.[3] A nem tagjai „othy” becenéven, kis, fára mászó növényevőként szerepelnek az Őslénypark című regényben, bár erre a viselkedésre nincs bizonyíték.