Oromfal
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az oromfal egy általában háromszög alakú része a falnak, az egymással érintkező tetők hajlásszög alatti része. Az oromfal alakja és a kidolgozottsága függ a használt építészeti rendszertől, aminek főbb meghatározói az éghajlat, a használt anyagok és az elfogadott esztétikai elvek. Az oromfal azonban gyakran az egész falra értendő, a háromszög alakú rész alatti terület is. Egyes tetőtípusok alatt nincs oromzat, ilyen például a nyeregtető. Az oromtető is az alatta jellegzetesen megtalálható oromzatról kapta a nevét.
Egy ívekből elkészített mellvédsor (holland oromzat) vagy horizontális lépcsős lépcsőzetes oromfal elrejtheti a tető átlós vonalait.
A mai modern oromfalakat gyakran úgy kezelik, mint a régi klasszikus háromszögletű oromzatokat. A klasszikus struktúrákkal ellentétben – melyek oszlopokon és fejgerendákon nyugodtak – azonban az oromzatban végződő létesítmények tartófali elemek.
Oromzattal textíliák végét, valamint lejtős tetők egy részét is díszítik, attól függően, hogy mennyi hóra számítanak.
Az éles oromzati tetők a gótikus és a klasszikus görög építészet jellegzetességei.[1]
Az oromzati tető ellentéte vagy inverze a V tető.