Nádor
a mindenkori király utáni legmagasabb méltóság Magyarországon (11. sz.–1848) / From Wikipedia, the free encyclopedia
A nádor vagy nádorispán (latinul palatinus, comes palatinus, comes palatii) a Magyar Királyságban az uralkodó után a legnagyobb országos méltóság volt a Szent Istvántól 1848-ig terjedő időszakban. Más néven a király helyettese. Szent István nyugati mintára hozta létre a tisztséget a német-frank palotagróf(wd) (pfalzgraf) mintájára. Eleinte tisztsége egybeesett az udvarispánéval (comes curialis), aki általában a udvarház gazdasági és jogi ügyeinek felelőse volt. A 12. századtól vált el tisztsége az udvarispánétól – ahogy később az országbíróé is – és vált önálló, országos hatáskörűvé. Ekkor kialakult bírói szervezete és ekkor lett a király helyettese. A 13. századtól udvari helyett rendi méltósággá vált, a rendek hatalmi törekvéseit szolgálta a királlyal szemben is.[3][4]
A Magyar Királyság nádora | |
István nádor 1847. november 12. – 1848. szeptember 25. | |
Adatok | |
Megszólítás | Ő fensége Ő királyi fensége Ő császári és királyi fensége[1] |
Első | Aba Sámuel |
Utolsó | Habsburg–Lotaringiai István |
Rezidencia | Budavári Palota (1784–1848) |
Hivatal kezdete | A 11. század eleje |
Hivatal vége | 1848 (de facto) 1918 (de jure) |
Utód | Miniszterelnök |
Sablon • Wikidata • Segítség |