Nero Claudius Drusus
From Wikipedia, the free encyclopedia
Nero Claudius Drusus Germanicus (I. e. 38. január 14. – I. e. 9 nyara),[1] vagy Idősebb Drusus (Drusus Maior) római államférfi és hadvezér. A patrícius Claudia nemzetségből származott, de anyai nagyanyja plebeius volt. Anyja, Livia Drusilla elvált Drusus apjától, majd feleségül ment Octavianushoz (a későbbi Augustus császárhoz), aki örökbe fogadta Drusust. Balesetben bekövetkezett haláláig ő volt a császári trón várományosa, amely így bátyjára, Tiberiusra maradt. Vérszerinti leszármazottai közül ketten váltak a birodalom császáraivá: fia, Claudius; unokája, Caligula; (illetve Claudius fogadott fia, Nero, de ő nem vérszerinti) .
Nero Claudius Drusus | |
Születési név | Decimus Claudius Drusus |
Született | I. e. 38. január 14. Róma |
Meghalt | I. e. 9 Germania |
Sírhely | Augustus mauzóleuma |
Állampolgársága | római |
Ország | Római Birodalom |
Halál oka | szepszis |
Házastársa | Antonia |
Gyermekei | Germanicus Livilla Claudius |
Szülei | Tiberius Claudius Nero Livia Drusilla |
Rokonai | Tiberius |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nero Claudius Drusus témájú médiaállományokat. |
Drusus vezette az első jelentős római hadjáratokat a Rajnán túlra és megkezdte Germánia meghódítását. Ő volt az első római hadvezér, aki elérte az Elbát és a Wesert. I. e. 12-ben meghódoltatta a sicambrusok törzsét, majd az Északi-tenger mentén kiterjesztette a római uralmai a batavusokra, a frisiusokra és a chaucusokra. I. e. 11-ben a marsusokat, 10-ben a chattusokat és a lázadó sicambereket győzte le. A következő évben consuli tisztséget is viselt és meghódoltatta a markomannokat és az Elba-menti cheruscusokat. Hadjárata közben azonban leesett a lováról és súlyos sérüléseibe néhány héttel később belehalt.