Neil Simon
amerikai drámaíró / From Wikipedia, the free encyclopedia
Neil Simon (New York, 1927. július 4. – New York, 2018. augusztus 26.) amerikai drámaíró és forgatókönyvíró. Több mint harminc színdarabot írt és majdnem ugyanennyi filmforgatókönyvet, többségükben saját darabjai adaptációit. Többször jelölték Oscar-díjra és Tony-díjra, mint bármely másik szerzőt.[2]
Neil Simon | |
1966-os fotó | |
Élete | |
Született | 1927. július 4. New York, Bronx |
Elhunyt | 2018. augusztus 26.[1] (91 évesen) New York, Manhattan |
Nemzetiség | amerikai |
Házastársa | Joan Baim (1953–1973; haláláig; 2 gyerek) Marsha Mason (1973–1983; elvált) Diane Lander (1987–1988; elvált), (1990–1998; elvált; 1 gyerek) Elaine Joyce (1999–) |
Gyermekei | Ellen, Nancy, Bryn (örökbefogadott) |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | dráma |
Első műve | Come Blow Your Horn |
Fontosabb művei | Yonkersi árvák Furcsa pár |
Kitüntetései |
|
Irodalmi díjai | Pulitzer-díj (1991) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Neil Simon témájú médiaállományokat. |
New Yorkban nőtt föl, a nagy gazdasági világválság idején, szülei pénzügyi nehézségei rányomták bélyegüket házasságukra, így gyermekkora többnyire boldogtalan és bizonytalan volt. Gyakran keresett menedéket a moziban, élvezte az első nagy mulattatók, köztük Charlie Chaplin alkotásait, és ez ösztönözte, hogy vígjátékíró legyen. Miután az érettségit követően néhány évet eltöltött a légierőnél, vígjátékokat kezdett írni a rádiónak és néhány népszerű korai tévéshow-nak. Ebben az időszakban olyan fiatal írókkal dolgozott együtt, mint Carl Reiner, Mel Brooks és Selma Diamond.
Saját darabokat kezdett írni, elsőként a Come Blow Your Horn címűt 1961-ben, amelyen három évig dolgozott és amely 678 előadást élt meg a Broadway-n. Ezt követte két további sikerdarab, a Mezítláb a parkban (1963) és a Furcsa pár (1965), amelyért Tony-díjat kapott, országosan ismertté vált és ő lett „a Broadway legújabb sztárszerzője”.[3] Stílusa a romantikus komédiától a bohózaton át a komolyabb drámai tartalmú vígjátékokig terjedt. Összesen tizenhét Tony-jelölésből hármat nyert el. Egy szezon alatt egyidejűleg négy sikerdarabját is játszották a Broadwayn, és 1983-ban ő lett az első élő drámaíró, akiről színházat neveztek el New Yorkban. Az 1960-as, 70-es és 80-as években írt eredeti forgatókönyveket és színdarabokat is, egyes filmjei a színdarabjain alapultak.
Miután 1991-ben elnyerte a drámaírók Pulitzer-díját a Yonkersi árvákért, a kritikusok kezdték értékelni a történeteinek mélységét, bonyolultságát és az általános érdeklődésre számot tartó témaköröket, amelyek az átlagemberek legfontosabb problémáit dolgozták fel. Vígjátékainak témái között szerepeltek a házassági konfliktusok, a hűtlenség, a testvérek rivalizálása, a felnőtté válás és az öregedéstől való félelem. Legtöbb darabja részben önéletrajzi jellegű, nehéz gyermekkorát és életének különböző szakaszait ábrázolja, tipikus New York-i alakokkal, és gyakran a szerzőhöz hasonló zsidókkal. Simon párbeszédírói képességei különlegesen vegyítik a realizmust a humorral és a komolysággal, amellyel közönsége könnyen azonosulni tud.