Márton Áron
(1896-1980) az erdélyi katolikus egyház püspöke / From Wikipedia, the free encyclopedia
Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. – Gyulafehérvár, 1980. szeptember 29.) katolikus pap, Erdély püspöke, címzetes érsek.
Márton Áron | |||
Csomafáy Ferenc felvétele | |||
Született | 1896. augusztus 28.[1] Csíkszentdomokos | ||
Elhunyt | 1980. szeptember 29. (84 évesen) Gyulafehérvár | ||
Állampolgársága | román | ||
Nemzetisége | magyar | ||
Foglalkozása |
| ||
Tisztsége |
| ||
Kitüntetései | Világ Igaza díj (1999. december 27.)[2] | ||
Sírhelye | Gyulafehérvári érseki székesegyház | ||
gyulafehérvári püspök | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
Vallása | latin rítusú katolikus egyház | ||
Pappá szentelés | 1924. július 6. Gyulafehérvár | ||
Püspökké szentelés | 1939. február 12. Kolozsvár, Szent Mihály-templom | ||
Szentelők |
| ||
Hivatal | gyulafehérvári püspök | ||
Hivatali idő | 1938–1980 | ||
Elődje | Vorbuchner Adolf | ||
Utódja | Jakab Antal | ||
Hivatal | A Szatmár-Nagyváradi egyesített egyházmegye apostoli adminisztrátora | ||
Hivatali idő | 1938–1942 | ||
Elődje | Fiedler István | ||
Utódja | Scheffler János (de jure Napholcz Pál kinevezett püspök) | ||
Társszentelt püspökök | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Tisztelete | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
Boldoggá vagy szentté avatási státusz | Isten szolgája | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Márton Áron témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jelmondatául a „Non recuso laborem” – nem futamodom meg a munkától – mondatot választotta. „Ez a latin nyelv gazdagsága alapján akár így is fordítható: nem utasítom el a bajt, a nyomorúságot, a szenvedést. Mély értelmű utalás volt ez munkával és szenvedéssel teli életére. Áron püspök a második bécsi döntés után a vissza nem tért Dél-Erdélyben maradt, Gyulafehérvárról kormányozta egyházmegyéjét. A háború alatt, és az azt követő nehéz években az emberi jogok és a keresztényi szeretet következetes, kiegyensúlyozott, bátor képviselője volt”.[3]
„...olyan püspök volt, aki nemcsak szerette a rá bízottakat, hanem ismerte is őket. Ő még nem átallotta kikérni a társadalom világi kutatóinak, a szakértőknek a véleményét, odafigyelt a szociológusok és szociográfusok adataira és következtetéseire; ő még hosszú távú stratégiákban gondolkodott a felemelés és javítás horizontján. Nemcsak sziklaszilárd volt, amint ezt sokan legjellemzőbb erényének tartják, hanem – bölcsessége és műveltsége mellett – okos is.”[4]
„ | Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség. |
” |
– 1944-ben Kolozsvárott tartott beszéde[5] |