Miklós Béla
magyar katonatiszt, politikus, miniszterelnök (1890–1948) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Vitéz lófő dálnoki Miklós Béla (Budapest, Magyarország, 1890. június 11.[1] – Budapest, Magyarország, 1948. november 21.[2]), magyar katonatiszt, politikus, Magyarország miniszterelnöke a második világháború végén alakult Ideiglenes Nemzeti Kormány élén 1944. december 22. és 1945. november 15. között.
Miklós Béla | |
A Magyar Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1944. december 22. – 1945. november 15. | |
Helyettes | Tildy Zoltán |
Államfő | Nemzeti Főtanács |
Uralkodó | üres |
Előd | Szálasi Ferenc (mint nemzetvezető) |
Utód | Tildy Zoltán |
A Nemzeti Főtanács tagja Megosztva: Zsedényi Béla, Gerő Ernő, Révai József, Rákosi Mátyás | |
Hivatali idő 1945. január 26. – 1945. december 7. | |
Előd | Szálasi Ferenc (mint nemzetvezető) |
Utód | Második Nemzeti Főtanács
|
A Magyar 1. hadsereg parancsnoka | |
Hivatali idő 1944. augusztus 1. – 1944. október 16. | |
Kormányzó | Horthy Miklós |
Előd | Farkas Ferenc |
Utód | László Dezső |
Katonai pályafutása | |
Fegyvernem | Császári és Királyi Hadsereg Magyar Királyi Honvédség |
Szolgálati idő | 1907–1918; 1919–1945 |
Rendfokozata | vezérezredes |
Egysége | 1. hadsereg |
Csatái | |
Született | 1890. június 11. Budapest, Magyar Királyság |
Elhunyt | 1948. november 21. (58 évesen) Budapest, Magyar Népköztársaság |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert, Budapest |
Párt | Függetlenségi Párt |
Házastársa | Csákány Éva |
Gyermekei | Miklós Lajos Miklós Marianna |
Foglalkozás | politikus • katonatiszt |
Iskolái | Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Miklós Béla témájú médiaállományokat. |
Párton kívüli képviselőként lett 1944 decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, majd a Szovjetunió felkérésre az ideiglenes kormány élére került. 1945 januárjától a részben az államfői jogköröket is gyakorló Nemzeti Főtanács tagja lett. Az általa vezetett nemzeti kormány kötötte meg a szovjetekkel való fegyverszünetet és üzent hadat a náci Németországnak, emellett feloszlatta a nyilaskeresztes szervezeteket. Miniszterelnöksége idején fogadták el a Nagy Imre-féle földreformot.
Az 1945-ös nemzetgyűlési választásokig maradt az ország miniszterelnöke. Kiemelkedő közéleti személyiségként meghívott nemzetgyűlési képviselő lett. Belépett a Magyar Függetlenségi Pártba, ennek színeiben mandátumhoz is jutott az 1947-es országgyűlési választáson, ám pártja kizárását követően megfosztották mandátumától. Visszavonult a közélettől és alig több mint egy évvel később, 1948. november 21-én, ötvennyolc éves korában elhunyt.