Mercia
From Wikipedia, the free encyclopedia
Mercia vagy a Merciai Királyság (óangol nyelven Miercna rīce) egyike volt a hét angolszász királyságnak. Neve az angolszász mierce vagy myrce kifejezésből ered, ami határvidéki népet jelent.
Mercia | |||||
527 – 918 | |||||
| |||||
Mercia területe eredetileg és hatalma csúcsán | |||||
Általános adatok | |||||
Fővárosa | Tamworth | ||||
Vallás | pogányság kereszténység | ||||
Államvallás | |||||
Kormányzat | |||||
Államforma | királyság | ||||
| |||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mercia témájú médiaállományokat. |
A királyság központját a Trent és mellékfolyóinak völgye képezte, az a régió amelyet ma Midlandsnak neveznek.[1] Az ország fővárosa Tamworth volt a mai Staffordshire megyében; miután Creoda 584-ben erődöt épített, itt volt a merciai királyok székhelye.
I. sz. 600 és 900 között Northumbria kivételével Mercia meghódította vagy vazallusává tette a többi angolszász királyságot (Kelet-Angliát, Essexet, Kentet, Sussexet és Wessexet). Fénykorát Offa uralkodása alatt élte, aki 250 km-es sánccal választotta el egymástól Angliát és Walest. Offa halála után a wessexiek fellázadtak és kivívták függetlenségüket és egész Dél-Angliát uralmuk alá hajtották.
A 9. század végén a dán vikingek elfoglalták Britannia keleti részét és létrehozták a Danelaw-t, amely Mercia keleti felét is magába foglalta. Az utolsó független merciai király, II. Ceolwulf 879-ben halt meg; ezután Wessex vazallusa lett, míg 918-ban I. Edward maradék függetlenségét is megszüntette.