Machu Picchu
romváros Peruban / From Wikipedia, the free encyclopedia
Machu Picchu (ejtsd: macsu pikcsu, kecsua nyelven a. m. „Öreg csúcs”)[1] az egykori Inka Birodalomból maradt romváros a perui Cusco megyében; izgalmas és festői fekvésű régészeti lelőhely. Az Andok hegyláncai között, egy csaknem megközelíthetetlen hegynyergen bújik meg a kis erődített város, amelyet 1450 körül Pacsakutek Jupanki inka király (1438-1471) parancsára építettek és 1570-ben hagytak el,[2] majd kb. 400 évig „pihent”, míg 1911-ben újra fel nem fedezték (újrafelfedezőjének személye vitatott).[3]
Machu Picchu | |
Világörökség | |
Machu Picchu teraszai | |
Adatok | |
Ország | Peru |
Típus | Természeti és kulturális helyszín |
Kritériumok | I, III, VII, IX |
Felvétel éve | 1983 |
Elhelyezkedése | |
d. sz. 13° 10′, ny. h. 72° 33′-13.166666666667, -72.55 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Machu Picchu témájú médiaállományokat. |
A város klasszikus inka építéstechnológiával épült: a tökéletesre csiszolt, hibátlanul illeszkedő vörös gránittömbökből rakott robusztus falak kötőanyag nélkül, száraz falazással épültek. A tudósok mai álláspontja szerint Machu Picchu nem volt igazi város, inkább az inka társadalom uralkodó osztályai számára épített templomokból, palotákból és obszervatóriumokból álló komplexum, ahol a Nap különleges tiszteletének nyomai is megtalálhatók. A város legszentebb pontjai az Intihuatana – „az a hely ahová kipányvázták a Napot”–, a Naptemplom és a Háromablakos templom.
Machu Picchut és természetes környezetét 1981-ben „perui történelmi szentély” címmel ruházták fel, mint különlegesen fontos kulturális értéket őrző szent területet. 1983-ban az UNESCO az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségévé nyilvánította. 2007-ben a Világ Új Hét Csodájának egyike lett.