Koreai háború
1950-től 1953-ig tartó háború Észak-Korea és Dél-Korea közt / From Wikipedia, the free encyclopedia
A koreai háború (hangul: 한국전쟁, handzsa: 韓國戰爭, nyugaton Hanguk Jeonjaeng?; Észak-Koreában: hangul: 조국해방전쟁, handzsa: 祖國解放戰爭, nyugaton Joguk Haebang Jeonjaeng?, ’honi felszabadító háború’; 1950. június 25. – 1953. július 27.) Dél- és Észak-Korea közötti háború volt, amelyben az Amerikai Egyesült Államok által vezetett ENSZ erők a déliek, míg Kína a Szovjetunió támogatásával az északiak oldalán harcolva vett részt. A háború kiváltó okai Korea második világháborút követő megosztottsága és az ekkorra elmélyülő hidegháború voltak, amelynek ez volt az első fegyveres konfliktusa.
Ebben a szócikkben a koreai nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek. |
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Koreai háború | |||
A hidegháború része | |||
A képen balról jobbra és fentről lefelé: az 1. tengerészgyalogos hadosztály a Csangdzsinnál; F–86 Sabre; az ENSZ haderő partraszállása Incshonnál felülről; amerikai tengerészgyalogosok Incshonnál; két dél-koreai menekült a háttérben egy amerikai M26 Pershing harckocsival | |||
Dátum | 1950. június 25. – 1953. július 27. (tűzszüneti egyezmény) | ||
Helyszín | Koreai-félsziget, Dél-Korea és Észak-Korea területén | ||
Casus belli | a Koreai-félsziget egyesítése | ||
Eredmény | A felek tűzszünetet kötöttek, kisebb változtatásokkal helyreállítva az 1950 előtti határokat, Korea továbbra is megosztott maradt | ||
Terület- változások |
| ||
Harcoló felek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Parancsnokok | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Haderők | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Veszteségek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Civil halottak és sebesültek száma: 2 500 000 fő | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Koreai háború témájú médiaállományokat. |
Átírási segédlet | |
Eredeti írásmódja: | Semlegesebb megnevezésben: 한국 전쟁 (Hanguk Csondzseng (Hanguk Jeonjaeng)) vagy 조선 전쟁 (Csoszon Csondzseng (Joseon Jeonjaeng)) Mindkettő jelentése: „koreai háború” |
Egyéb alakjai: | Észak-Korea területén: 조국해방전쟁 Csoguk Hebang Csondzseng (Joguk Haebang Jeonjaeng), „szülőföld-felszabadító háború” Dél-Korea területén: 6·25 전쟁<6·25 (juk-isibo) csondzseng (6·25 (yuk-isibo) Jeonjaeng), „június 25-ei háború” |
A Koreai-félszigetet Japán 1910-ben annektálta, és a második világháború végéig uralma alatt tartotta. A Szovjetunió, mely 1945 augusztusában üzent hadat Japánnak, az amerikaiakkal megegyezve a 38. szélességi fokig szállta meg a területet, míg az ettől délre eső részt az amerikaiak. 1948-ra ennek következében két külön kormányzat jött létre, mindkettő Korea legitim kormányának tartotta magát, és egyikük sem tekintette a kialakult határt véglegesnek. A konfliktus akkor vált nyílt háborúvá, amikor 1950. június 25-én az északi csapatok – kínai és szovjet támogatást élvezve – támadást indítottak Dél-Korea ellen. Ugyanezen a napon az ENSZ BT inváziónak minősítette az északi támadást és azonnali tűzszünetre szólított fel.[3] Június 27-én a szervezet 83. számú határozatában döntött egy nemzetközi ENSZ kontingens felállításáról és kiküldéséről, amely 90%-ban az Egyesült Államok, valamint húsz más ország által felajánlott fegyveres erőkből állt össze.
A rosszabbul felszerelt és kisebb létszámú déli haderő súlyos veszteségeket szenvedett a háború első két hónapjában, így az ország nagy részét feladva visszavonulni kényszerült a puszani hídfő területére. A puszani hídfőállás megszilárdítása után az amerikai haderő partraszállást hajtott végre Incshonnál, és a délkeleti erőkkel egyesülve az északi katonák jelentős részét elvágták az utánpótlástól. Az ezután megindított offenzívában elfoglalták az északi fővárost, Phenjant és november végére a kínai határnál lévő Jalu folyóig szorították vissza az északi erőket. Ekkor Kína beavatkozása fordította meg a hadi helyzetet, az eredeti határ közelébe szorítva vissza az ENSZ erőket, ahol állóháború alakult ki a konfliktus elkövetkező két évében. A háború hivatalosan a panmindzsoni fegyverszünet megkötésével ért véget 1953. július 27-én, amelyben a határvonalat az eredetihez közel húzták meg, és létrehozták a koreai demilitarizált övezetet.
Jogilag máig tart a háború, mivel a felek csupán tűzszünetet kötöttek 1953-ban,[4] amelynek felmondásával Észak-Korea 1994 óta már legalább hat alkalommal fenyegetett, és végül 2013 márciusában hivatalosan fel is mondott.[5][6][7]