Judah P. Benjamin
From Wikipedia, the free encyclopedia
Judah Philip Benjamin, (Sankt Croix, Dán Nyugat-India, 1811. augusztus 6. – Párizs, 1884. május 6.) a királynő jogtanácsosa (Queen's Counsel, QC: tiszteletbeli cím az angol jogi rendszerben), az Amerikai Egyesült Államok louisianai szenátora, az Amerikai Konföderációs Államok kabinetjének tagja volt több minőségben. Az amerikai polgárháborúban elszenvedett konföderációs vereség után elmenekült és az Egyesült Királyságban keresett menedéket. Ügyész és ügyvéd foglalkozást űzött a királyi udvarnál. Benjamin volt az első zsidó, aki bekerült egy észak-amerikai ország kormányába és az amerikai szenátusba is beválasztották, anélkül, hogy elvetette volna hitét.
Judah Philip Benjamin | |
Benjamin kb. 1856-ban. | |
Amerikai Konföderációs Államok 3. külügyminisztere | |
Hivatali idő 1861. szeptember 17. – 1862. március 24. | |
Előd | LeRoy Pope Walker |
Utód | George Randolph |
Amerikai Konföderációs Államok 1. államügyésze | |
Hivatali idő 1861. február 25. – 1861. november 15. | |
Előd | pozíció létrehozva |
Utód | Wade Keyes mb. |
Amerikai Egyesült Államok Louisiana állam szenátora | |
Hivatali idő 1853. március 4. – 1861. február 4. | |
Előd | Solomon W. Downs |
Utód | John S. Harris |
Született | 1811. augusztus 6.[1][2][3] Christiansted, Dán Nyugat-India (ma Amerikai Virgin-szigetek) |
Elhunyt | 1884. május 6. (72 évesen)[1][2][3] Párizs, Harmadik Köztársaság (Franciaország) |
Sírhely | Père-Lachaise temető |
Párt | Whig Párt (USA) (1856 előtt) Demokrata Párt (Amerikai Egyesült Államok) (1856-tól) |
Házastársa | Natalie Bauché de St. Martin |
Foglalkozás | ügyvéd |
Iskolái | Yale College |
Halál oka | betegség |
Vallás | Izraelita |
Judah Philip Benjamin aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Judah Philip Benjamin témájú médiaállományokat. |
Benjamin szülei spanyol és portugál szefárd zsidók voltak, akik Londonban éltek, míg a napóleoni háborúk idején megszállt Dán Nyugat-Indiába emigráltak, St. Croix-ba. Nagyobb lehetőséget látva továbbmentek az Egyesült Államok földjére és Charlestonban telepedtek le, Dél-Karolinában. Judah a Yale Egyetemre járt, de diploma nélkül félbehagyta. New Oreansbe költözött, ahol jogot tanult és ügyvéd lett.
Benjamin gyorsan fejlődött a tárgyalóteremben és a politikában is. Vagyonos ültetvényessé vált és rabszolgákat vett és beválasztották Louisiana törvényhozásának alsó- és felsőházába képviselőnek, illetve szenátornak. 1852-ben az Egyesült Államok kongresszusi képviselője lett. A kongresszusban tetszetős szónoklatokban védte a rabszolgatartás jogosságát. Louisiana 1861-ben történő elszakadásakor Benjamin lemondott mandátumáról és visszatért New Orleansba. Ezt követően nem sokkal később Richmondba utazott, ahol Jefferson Davis elnök kinevezte államügyésszé. Benjamin ebbéli minőségében keveset tett azon kívül, hogy meggyőzte Davist rátermettségéről, aki a poszt felszabadulásakor hadügyminiszterré léptette elő. Benjamin szilárdan támogatta Davist és az elnök lojalitásáért saját bizalmát helyezte belé. Mikor 1862 márciusában Benjamint hadügyminiszteri tevékenységét többfelől is kritika érte, például a Roanoke Island-i ütközet elvesztése miatt, az elnök elmozdította, de pénzügyminiszterré tette.
Külügyminiszterként Benjamin megpróbálta elérni, hogy a Második Francia Császárság és Egyesült Királyság ismerje el a Konföderáció, de erőfeszítéseit végső soron nem kísérte siker. A Konföderáció helyzetét rontó katonai vereségeivel párhuzamosan egyre elkeseredettebben próbálkozott, végül eljutva a rabszolgák felszabadításáig és felfegyverzéséig a háború végén. Próbálkozásait csak részlegesen fogadták el a háború utolsó hónapjában. Davis 1865 áprilisában elmenekült Richmondból és Benjamin is vele tartott. Később saját menekülőutat talált, mely sikeresebbnek bizonyult Davisnél, akit az Uniós csapatok elfogtak. Benjamin ezzel szemben hajóra tudott szállni és kikerülve a blokádot az Egyesült Királyságba ment és magával vitte a Konföderáció pénztartalékát is. Új életet kezdve udvari ügyvéddé és ügyéssze vált, s ezzel ismét az uralkodó körök tagjává vált. 1883-ban visszavonult és következő évben meghalt Párizsban.