Hosszú furulya
From Wikipedia, the free encyclopedia
A hosszú furulya, vagy ahogy szűkebb hazájában nevezik: hosszi furugla vagy hosszifurugla[1] az ajaksípos fúvós hangszerek családjába tartozik. Felépítése, fúvókája a hatlyukú furulyáéhoz hasonló, de teste annál két-háromszor hosszabb és csak öt hangképző nyílás van rajta (de létezik háromlyukú változata is). Szerepe azonos a közönséges furulyáéval, főleg pásztorok hangszere. A dél-dunántúl (Tolna, Baranya, Zala és főleg Somogy[1] vármegyék) jellegzetes népi hangszere.
Gyors adatok
Hosszú furulya | |
Besorolás | |
aerofon → fúvós → ajaksípos dugós furulya | |
Csőhossz | 85–100 cm |
Hangolás | e és g között |
Rokon hangszerek | egykezes furulya, hatlyukú furulya |
Hangszerjátékos | furulyás |
Bezárás
Az 1960-as évekre szinte teljesen eltűnt, ám egyrészt a táncházmozgalom keltette érdeklődés, másrészt a tudományos néprajzi kutatás később az „újraéledéséhez” vezetett. 2015-ben mint kulturális örökség, felvették a somogyi értéktárba is.[1]