Federico de Madrazo y Kuntz
spanyol művész / From Wikipedia, the free encyclopedia
Federico de Madrazo y Kuntz (Róma, 1815. február 9. – Madrid, 1894. június 10.) José de Madrazo y Agudo fia. Előbb apja, majd Párizsban Winterhalter tanítványa volt. Festett történeti képeket és arcképeket. Delaroche értelmében vett romantikus. Leghíresebb képei: Bouillon Gottfriedet jeruzsálemi királlyá kiáltják ki (1839, Versailles), Mária Krisztina mint apáca VII. Ferdinánd ágyánál (1843). Kedvelt arcképfestője volt a spanyol arisztokráciának. 1835-ben sógorával, Eugenio de Ochoával megalapított az El artista c. művészeti lapot. Udvari festő és tanár volt a madridi akadémián.
Gyors adatok
Federico de Madrazo y Kuntz | |
Született | Federico de Madrazo Kuntz 1815. február 9.[1][2][3][4][5] |
Elhunyt | 1894. június 10. (79 évesen)[1][7][3][4][8] Madrid |
Állampolgársága | |
Házastársa | Luisa Garreta y Huerta (1835–1854) |
Gyermekei |
|
Szülei | Isabel Kuntz y Valentini José de Madrazo y Agudo |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái | San Fernando Királyi Szépművészeti Akadémia |
Kitüntetései | Francia Becsületrend |
Sírhelye | San Isidro Cemetery |
Federico de Madrazo y Kuntz aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Federico de Madrazo y Kuntz témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bezárás
1868-ban és újra 1881-töl a halálig a Museo del Prado igazgatója volt.[9]