Enver pasa
From Wikipedia, the free encyclopedia
İsmail Enver (oszmán-törökül: اسماعیل انور پاشا), ismertebb nevén Enver pasa (oszmán-törökül:انور پاشا, törökül: Enver Paşa, 1881. november 22. – 1922. augusztus 4.) oszmán katonatiszt, az ifjútörökök vezetője, a Balkán-háború és az első világháború alatt az ország tényleges irányítója volt.[1] Karrierje során egyre magasabb tisztségeivel együtt is emlegették a nevét, köztük Enver effendi, bej és pasaként, amelyek közül az utolsó volt a legmagasabb jelző, amit tábornoki kinevezésekor kapott meg.
İsmail Enver | |
Enver pasa 1911-ben | |
Született | 1881. november 22. Isztambul, Oszmán Birodalom |
Meghalt | 1922. augusztus 4. (40 évesen) Çeğen, Tádzsikisztán |
Sírhely | Monument of Liberty, Istanbul |
Állampolgársága | oszmán |
Nemzetisége | oszmán-török |
Rendfokozata | Tábornok, hadügyminiszter |
Egysége | 3. oszmán hadsereg |
Csatái |
|
Kitüntetései | Budapesti Magyar Királyi Egyetem díszdoktora (1915)
Pour le Mérite Vaskereszt 1. osztálya Iron Cross 2nd Class Order of the Medjidie Order of Osmanieh |
Halál oka | bevetésben esett el |
Házastársa | Emine Naciye Sultan |
Gyermekei |
|
Iskolái | Ottoman Military College |
İsmail Enver aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz İsmail Enver témájú médiaállományokat. |
Az 1908-as ifjútörök forradalom során részt vett II. Abdul-Hamid megbuktatásában. Az 1913-as ottomán puccs egyik vezetőjeként az országot 1918-ig irányító három pasa trivumvirátusának tagja lett Dzsemal pasa és Talaat pasa mellett, valamint a hadügyminiszteri posztot kapta meg a kormányban. Miniszteri posztja mellett kinevezték a birodalom főparancsnok-helyettesévé is (mivel a névleges főparancsnokság a szultáné volt), valamint a legerősebb kormányzati szereplővé vált, és így nagy szerepe volt az ország első világháborúba történő belépésében. Személyesen vezette a katasztrofális eredményű sarıkamışi csatát, amely után népszerűsége jelentősen csökkenni kezdett.[1] A vereséget az örményekre hárította át, és nagy szerepe volt az örmény népirtásban is.[2][3][4] A világháború után Németországba, majd a Szovjetunióba menekült, később azonban átállt a baszmacsi felkelőkhöz. 1922-ben vöröskatonák végeztek vele.[1]