Németalföldi Köztársaság
a Németalföldi Tartományokból létrejött köztársaság (1581–1795) / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Hét Egyesült Holland Tartomány Köztársasága (hollandul: Republiek der Zeven Verenigde Nederlanden, ismert még mint Németalföldi Köztársaság vagy Egyesült Tartományok) egy kora újkori történelmi parlamentáris köztársaság volt Németalföld északi, protestánsok lakta részén, amely a mai Hollandia elődállamának számít. A Holland Köztársaság a spanyol uralom ellen vívott németalföldi szabadságharcból emelkedett ki: az északi tartományok 1579-ben szövetséget kötöttek, majd II. Fülöp spanyol király 1581-es trónfosztásával 1648-ig elérték teljes függetlenségüket a spanyol Habsburg-háztól. A tartományok föderációs szövetsége 1795-ig állt fenn, amikor is a forradalmi Franciaország beavatkozásával kikiáltották az 1806-ig fennálló Batáviai Köztársaságot.[1]
Hét Egyesült Holland Tartomány Köztársasága | |||||
Republiek der Zeven Verenigde Nederlanden (hollandul) 1581 – 1795 | |||||
| |||||
Mottó: Eendracht maakt macht (Az egység erőt ad) Nemzeti himnusz: Wilhelmus | |||||
Általános adatok | |||||
Fővárosa | Hága (de facto) | ||||
Népesség | 1 880 500 fő (1795) | ||||
Államvallás | protestantizmus | ||||
Pénznem | holland forint | ||||
Kormányzat | |||||
Államforma | szövetségi parlamentáris köztársaság | ||||
Stadhouder ● 1559–1584 ● 1751–1795 | I. Vilmos V. Vilmos | ||||
| |||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Hét Egyesült Holland Tartomány Köztársasága témájú médiaállományokat. |
Ugyan a tartományok egyesülésüket követően továbbra sem fedtek le nagy területet, összlakosságuk pedig 1795-ben is csupán 1,8 millió fő volt, tengeri kereskedelmi útvonalaikon keresztül fejlett gazdasággal rendelkeztek. Kereskedelmi vállalataikon, a Holland Kelet- és Nyugat-indiai Társaságokon keresztül jelentős gyarmatbirodalmat hoztak létre. Az ebből a kereskedelemből származó bevétel lehetővé tette a Tartományok számára, hogy katonailag versenyezzen nála sokkal nagyobb országokkal. Hatalmas, 2000 hajóból álló flottája kezdetben nagyobb volt, mint Anglia és Franciaország flottája együttvéve. Jelentős összecsapásokat vívtak Spanyolországgal a nyolcvanéves háború során, valamint a portugálokkal (1602–63), négyszer az angolokkal (1652–54, 1665–67, 1672–74 és 1780–84), továbbá XIV. Lajos második rablóháborújában (1672–78) és a pfalzi örökösödési háborúban (1688–97) is a franciák ellen.[2]
A Köztársaság toleránsabb volt a különböző vallásokkal és eszmeiségekkel szemben, mint a kor többi állama. A művészet terén olyan kimagasló alkotók tudtak kibontakozni, mint Rembrandt vagy Johannes Vermeer, a tudomány terén pedig Hugo Grotius, Christiaan Huygens és Anton van Leeuwenhoek is. Mivel a holland kereskedelem, tudományok és művészetek a 17. század nagy részében a legelismertebbek közé nőtték ki magukat a világon, így ezt az időszakot az ország történelmében holland aranykorként tartják számon.