Holland Kelet-indiai Társaság
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Holland Kelet-indiai Társaság (hollandul hivatalosan Vereenigde Oostindische Compagnie rövidítve VOC, azaz Egyesült Kelet-indiai Társaság), vagy gyakran Németalföldi Kelet-indiai Társaság volt a világ első igazi multinacionális vállalata és az első cég, amely részvényeket adott ki pénzügyei finanszírozására és ezzel létrehozta a modern tőzsdét.
Holland Kelet-indiai Társaság | |
Típus | Részvénytársaság |
Jogelőd |
|
Alapítva | 1602. március 20. |
Megszűnt | 1798. március 17. |
Székhely | Kelet-india ház, Amszterdam, Hollandia |
Vezetők | Jan Pieterszoon Coen |
Ismertebb személyek | Jan Pieterszoon Coen |
Alapító | nincs |
Iparág | Kereskedelem |
Forma | nyilvánosan működő részvénytársaság |
Termékek | Fűszerek (szerecsendió, szegfűszeg, fahéj, bors), tea, selyem, gyapot, porcelán, textil |
Leányvállalatai | Holland Nyugat-indiai Társaság |
Nyelvek | Holland |
A Wikimédia Commons tartalmaz Holland Kelet-indiai Társaság témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
1602-ben alapították, és viszonylag hamar nagy méretű holland gyarmatbirodalmat épített ki Ázsiában (akkori nevén: India). 1619-ben Pieterszoon Coen, a Társaság akkori vezetője alapította meg Batavia (Jakarta) városát. A XVII. század első felében a társaság csaknem monopolizálta a keleti fűszerkereskedelmet. 1638-58-ban Ceylont(Srí Lanka), 1641-ben Malakkát (Malajzia) ragadta el a portugáloktól, Indiában azonban kénytelen volt meghátrálni az angolokkal szemben. Hollandia gyarmatai közül Jáva és Madura szigetek, Szumátra, Nyugat-Borneó, Celebesz, Nyugat-Új-Guinea és Bali tartoztak a Holland Kelet-indiai Társasághoz. A gyarmatárukból származó óriási haszon Hollandiát a XVII. században "Európa bankárjává" tette. A nemzetközi pénzforgalom központjává így Amszterdam vált.
A Holland Társaság igen eredményesnek bizonyult, remek mérlegeket mutatott be urainak – innen erednek a mai könyvvitel és beszámolókészítés alapjai is –, a 17. század vége felé azonban a hanyatlás jelei mutatkoztak, és a hivatalnokok demoralizációjával a deficit egyre növekedett. A 18. század végén már nem bírtak az angolokkal lépést tartani; a francia forradalmi háborúk kezdetén pedig az angolok sorra elfoglalták a Társaság gyarmatait. 1798-ban a hollandi népképviselet a Társaságot végképp megszüntette, gyarmatait maga az állam vette át, mely a Társaság adósságait is átvállalta.
A társaság kvázi önálló államként viselkedett, saját kormányzattal, hadsereggel, flottával és külpolitikával. Gazdasági-katonai súlyára jellemző, hogy a második angol–holland háború első évében, 1665. augusztus 12-én a Bergen kikötőjében vívott vågeni csatában a társaság „magánflottája” az értékes fűszerflottát meg tudta védeni a támadó angol hajóhad ellenében, majd haza tudta azt kísérni. A társaság hajósai a számos földrajzi felfedezés (a Csendes-óceán szigetei, Ausztrália stb.) mellett értékes monopóliumokat szereztek (egyebek között a kizárólagos kereskedelem jogát Japánnal).
Az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigete is a társasághoz tartozott, de 1621-ben átadták a Holland Nyugat-indiai Társaságnak (West-Indische Compagnie avagy WIC).