Demokratikus Kambodzsa
rövid életű önálló államalakulat / From Wikipedia, the free encyclopedia
Demokratikus Kambodzsa (khmer nyelven: កម្ពុជាប្រជាធិបតេយ្យ, Kâmpŭchéa Prâcheathippadey; szoros átírásban: Demokratikus Kampucsea)[1] egy rövid életű államalakulat volt a mai Kambodzsai Királyság területén, melyet a szélsőbaloldali és egyben szélsőjobboldali eszméket követő vörös khmerek alapítottak és uraltak Pol Pot vezetésével.
Demokratikus Kambodzsa | |||||
megszűnt | |||||
កម្ពុជាប្រជាធិបតេយ្យ 1975 – 1979 | |||||
| |||||
Mottó: ជយោ អង្គការ! „Éljen az Angkar!” Nemzeti himnusz: ដប់ប្រាំពីរមេសាមហាជោគជ័យ Győzedelmes április tizenhetedike | |||||
Általános adatok | |||||
Fővárosa | Phnompen | ||||
Népesség | kb. 8 millió fő | ||||
Hivatalos nyelvek | khmer | ||||
Vallás | állami ateizmus | ||||
Államvallás | ateizmus | ||||
Nemzeti ünnep | A forradalom napja (április 17.) | ||||
Pénznem | nem volt | ||||
Kormányzat | |||||
Államforma | köztársaság | ||||
Államfő | Norodom Szihanuk (1975–1976) Khieu Szamphan (1976–1979) | ||||
Kormányfő | Penn Nouth (1975–1976) Pol Pot (1976–1979) | ||||
| |||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Demokratikus Kambodzsa témájú médiaállományokat. |
Kambodzsa 1953-ban szabadult fel a francia gyarmati uralom alól. A hatalomért indult vetélkedés győztese Norodom Szihanuk lett. Az ellenzéket elnyomó uralma miatt a kommunisták kénytelenek voltak teljes illegalitásba vonulni. Az elkövetkező két évtizedben Kambodzsa sorsát a vietnámi háború, valamint a globális és regionális nagyhatalmak vetélkedése határozta meg. Szihanuk, hatalmának megőrzése érdekében, szembefordult szövetségesével, az Amerikai Egyesült Államokkal, és Kína támogatását kereste. Emiatt 1970-ben Lon Nol tábornok puccsal megdöntötte uralmát, és támogatta, hogy az amerikai légierő bombázza a kambodzsai területen megbúvó észak-vietnámi kommunista csapatokat.[1][2]
Az egyre nagyobb mértékű bombázások rengeteg áldozatot követeltek, ezért a kambodzsai parasztok közül sokan a dzsungelbe menekültek és nagy számban álltak be Pol Pot gerillahadseregébe. Pol Poték Vietnámtól, Kínától és a Szovjetuniótól is kaptak fegyvereket,[2] és egyre nagyobb területeket foglaltak el. A vörös khmerek 1975. április 17-én bevonultak az ország fővárosába, Phnompenbe, és ezzel a korrupt Khmer Köztársaság összeomlott.[3]
Pol Poték azonnal belekezdtek a radikális társadalomátalakításba. Céljuk a tökéletes kommunizmus megteremtése volt, bár ezt rendkívül sajátosan, a szovjet és a kínai típusú modelltől merőben eltérő módon képzelték el. Olyan államot akartak létrehozni, amelyben nincsenek osztályok, nincs magántulajdon, pénz, az emberek gondolkodását nem befolyásolja a vallás, a szerelem, ahol a mindennapokat is a párt határozza meg. Az új rend egyfajta agrárkommunizmus megteremtését tűzte ki célul, amelyben az emberek szinte kizárólag földművelésből élnek. A polpotizmus emellett egy erősen nacionalista eszme is volt egyben, hiszen a khmereket magasabb rendűnek tartotta más népeknél és a terror jelentős része az etnikai jellegű tisztogatáson alapult.[1]
A vörös khmerek hatalomra jutásuk évében, 1975-ben nevezték át Kambodzsát, és új időszámításukban ezt az esztendőt tekintették a nulladik évnek. A radikális társadalomátalakítás hatalmas anyagi pusztítással járt, amit az emberek éhezése és szinte válogatás nélküli gyilkolása kísért. Becslések szerint a vörös khmer uralom idején nagyjából az ország lakosságának 20 százaléka, 1,7 millió ember halt meg az éhezés, az embertelen munkakörülmények, valamint a sorozatos kivégzések következményeként.[3]
1978 karácsonyán a vietnámi hadsereg százezer katonával, harckocsikkal és repülőgépek támogatásával általános támadást indított Kambodzsa ellen, hogy megdöntse Pol Pot hatalmát. A vörös khmerek rendszere 1979. január 7-én összeomlott, de még évtizedeken át gerillaharcot folytattak az új hatalom ellen, amely kezdetben a közvetlen vietnámi bábállamot jelentette.[4][5]
Demokratikus Kambodzsa működéséről – a vörös khmerek végletekig menő titkolózása, az ország szinte teljes elszigeteltsége, a politikai hatalom működését bemutató dokumentumok hiánya miatt – a kutatók elsősorban a szemtanúk, résztvevők visszaemlékezései alapján alkothattak képet.[6]