Csaba
férfiutónév / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Csaba[1] régi magyar személynév. Egyes források szerint török eredetű lehet, és a jelentése: pásztor, kóborló,[2][3] újabban az ajándék[4] jelentése is felmerült. A név felbukkan a kora középkori eredetű magyar mondavilágban is, Csaba királyfi alakjában, akit Attila fiaként tart számon a hagyomány. A nevet a 19. században fedezték fel újra, Vörösmarty Mihály és Arany János művei nyomán lett népszerű.[4] Egyes kutatók – és az általános iskolai tankönyvek – szerint a csaba szó megegyezik a hun eredetű csobán méltóságnévvel.[5]
Ez a szócikk a személynévről szól. Hasonló címmel lásd még: Csaba (egyértelműsítő lap). |
A mai török nyelvben a çaba és caba (ejtsd csaba és dzsaba) szavak poliszemantikusak, jelentéseik bármelyike megfelelne a mondabeli királyfi nevének: erőfeszítés, törekvés, szándék, küzdelem, támadás, szorgalom, bátorság, lelkierő, fáradhatatlanság.