Allen Dulles
amerikai jogász, diplomata, 2. vh / From Wikipedia, the free encyclopedia
Allen Dulles (teljes nevén Allen Welsh Dulles; Watertown, New York, 1893. április 7. – Washington, 1969. január 29.) amerikai jogász, diplomata. A II. világháború alatt az amerikai katonai hírszerzés, az OSS[1] berni rezidense (valójában egész Európára, az európai hadszíntérre kiterjedő hatáskörrel).
Allen Dulles | |
Született | 1893. április 7. Watertown, New York, Amerikai Egyesült Államok |
Elhunyt | 1969. január 29. (75 évesen) Washington |
Állampolgársága | amerikai |
Nemzetisége | amerikai |
Házastársa | Clover Todd Dulles |
Gyermekei | Allen Macy Dulles |
Szülei | Edith Foster Allen Macy Dulles |
Foglalkozása | Diplomata, jogász, magas rangú hírszerző |
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Halál oka | tüdőgyulladás |
Sírhelye | Green Mount Cemetery |
A Wikimédia Commons tartalmaz Allen Dulles témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
1953 és 1961 között a Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA – mindeddig a leghosszabb ideig hivatalban lévő – igazgatója volt. A Kennedy elnök elleni merényletet kivizsgáló Warren-bizottság tagja.
John Foster Dulles (1888–1959) amerikai külügyminiszter (1953–1959) fivére. Nevüket viseli a Dulles Nemzetközi Repülőtér. Allen Dulles személyének, tevékenységének megítélése világszerte, de az Egyesült Államokban is erősen eltérő és máig vitatott. Főleg a CIA műveleti igazgatójaként majd igazgatójaként több olyan ügy került részlegesen nyilvánosságra, amelyekkel kapcsolatosan közvetlen személyes felelőssége is felmerült.
Más források mindezekkel ellentétben szimpatikus, elegáns személyiségét, már-már túlságosan kifinomult, úrias viselkedését, intelligenciáját emelik ki.[2] És azzal mentegetik vitatható tetteit, döntéseit, hogy a kommunizmus elleni világméretű harcban elengedhetetlenül szükségesek voltak a néha már a bestialitás határát súroló tettekre adott utasításaira. Legdühödtebb kritikusai már-már neki és bátyjának tulajdonítják a hidegháború elmélyülését, sőt a legtúlzóbbak egyenesen a kialakulását is.
Higgadtabb kritikusai visszatetszést kiváltó, nyilvánosságra került tetteinek sorában említik a volt nácikkal,[3] háborús bűnösökkel, fasisztákkal[4] való együttműködést, a hazai és nemzetközi szervezett bűnözéssel való együttműködést,[5] ilyen tevékenységekből, pl. kábítószerkereskedelemből származó piszkos pénz felhasználását más illegális tevékenységek finanszírozására, demokratikusan megválasztott vezetők elmozdítását sőt meggyilkoltatását, az un. piszkos háború elindítása világszerte, de különösen sok áldozatot szedve Ázsiában és Dél-Amerikában. Az ilyen bűnös gyakorlatok bevezetését és meghonosítását a CIA-nál. Nevéhez kötik többek között Moszaddeg megválasztott Iráni miniszterelnök megbuktatását és bebörtönzését (Ajax-hadművelet), mások meggyilkoltatását illetve a Disznó-öbölbeli fiaskót ami végül a bukásához vezetett. A halálbrigádok szervezését és finanszírozását a különféle szövetséges államokban amelyek ott célzott vagy sokszor vaktában végrehajtott likvidálásokkal tartották rettegésben a lakosságot.
Egyesek szerint valójában nem teljesen tisztázott az sem, hogy kinek a tudtával, engedélyével folytatott különtárgyalásokat Heinrich Himmler képviselőivel Bernben a II. világháború végén. Ám ez sem jelentene nyilvánvaló bűncselekmény,[6] mert hírszerzőként akár az is felmerülhet, hogy az egész akció az ellenség félrevezetését célzó operatív művelet volt csupán. Bár ezek azzal a veszéllyel jártak, hogy a tárgyalások híre még a világháború vége előtt éket verhet a nyugati szövetségesek és a Szovjetunió közé.
Egyes kritikusai a Warren bizottságban betöltött szerepére korlátozzák kritikájukat. Mások dilettánsnak állítják be az U2-es botrány kezelése illetve a Disznó-öbölbeli kudarc kapcsán.
Nem teljesen feldolgozott a CIA által elindított, támogatott technikai és tudományos kutatásokban, fejlesztésekben (pl. felderítő repülőgépek, műholdas felderítő technikák kifejlesztése) betöltött szerepe sem. (A vitathatóbb kutatásokban, – pl. MKULTRA – még kevésbé.)
A személye körüli lezáratlan vita várhatóan újabb fordulatokat vesz ha esetleg valamikor a CIA eredeti anyagai is kutathatóvá válnak.
Az egyes kritikák értékelésénél azonban érdemes figyelembe venni, hogy bár Dulles és bátyja elsősorban külügyi vonalon tevékenykedett, de emellett jelentős belpolitikai befolyással is rendelkeztek, így nemcsak a különféle hidegháborús propagandák, hanem a belpolitikai csatározások célpontjaivá is váltak. És ez még a Church bizottság értékelésére is vonatkozhat a Dulles által a CIA-nál meghonosított gyakorlat megítélésének viszonylatában.
Személye szinte kikerülhetetlen a II. világháború és a hidegháború korszakát feldolgozó dokumentumfilmekben, történelmi ismeretterjesztő filmekben, de alakja gyakran megjelent regényekben, játékfilmekben Nyugaton és Keleten egyaránt. Érdekes módon ezekben az alkotásokban még Keleten is jóval árnyaltabban, kíméletesebben ábrázolták személyét,[7] mint néhány amerikai vagy más nyugati kritikusa.