Albrecht von Roon
From Wikipedia, the free encyclopedia
Albrecht Theodor Emil Graf von Roon (Pleushagen, 1803. április 30. – Berlin, 1879. február 23.) porosz katona és államférfi. 1859-től 1873-ig hadügyminiszterként – Otto von Bismarck és Helmuth von Moltke mellett – meghatározó személy volt a Porosz Királyság kormányában az 1860-as évtizedben, amikor a Dánia, Ausztria és Franciaország elleni sikeres porosz háborúk sorozata Németország egyesüléséhez vezetett. A monarchia konzervatív és reakciós támogatójaként lelkes modernizáló volt, aki azon dolgozott, hogy növelje a hadsereg hatékonyságát.
Gyors adatok
Albrecht von Roon | |
A Porosz Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1873. január 1. – 1873. november 9. | |
Uralkodó | II. Vilmos |
Előd | Otto von Bismarck |
Utód | Otto von Bismarck |
A Porosz Királyság hadügyminisztere | |
Hivatali idő 1859. december 5. – 1873. november 9. | |
Előd | Eduard von Bonin |
Utód | Georg von Kameke |
Katonai pályafutása | |
Csatái | porosz–francia háború |
Született | 1803. április 30.[1][2][3] Pleśna, West Pomeranian Voivodeship |
Elhunyt | 1879. február 23. (75 évesen)[1][2][3] Berlin |
Párt | Conservative Party |
Gyermekei | Waldemar von Roon |
Foglalkozás | |
Iskolái | Prussian Military Academy |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Albrecht von Roon témájú médiaállományokat. |
Bezárás