2022-es választások az Amerikai Egyesült Államokban
Wikipédia-kronológia / From Wikipedia, the free encyclopedia
A 2022-es választásokat az Amerikai Egyesült Államokban 2022. november 8-án tartották. Az elnök mandátumának első két éve után tartott választás idején a Képviselőház mind a 435 székéért választásokat tartottak, míg a Szenátusban a 100 székből 35-ért volt verseny. Ezek mellett 39 államban kormányzói választásokat is tartottak. Ez volt az első választás, amelyet érintett a szavazókörzetek újrarajzolása a 2020-as népszámlálás után.[1]
| ||||
0←2021 | 2023→0 | |||
0Elnök | Joe Biden (Demokrata) | |||
Szenátusi választások | ||||
0Választás előtt álló székek | 35 (100-ból) | |||
0Székváltozások | +1 Demokrata | |||
Demokraták által megtartott állam Új demokrata állam Republikánusok által megtartott állam Nincs választás | ||||
Képviselőházi választások | ||||
0Választás előtt álló székek | 435 szavazó tag (összes) 5 nem szavazó tag (6-ból) | |||
0Székváltozások | +9 Republikánus | |||
Demokraták által megtartott kerület Új demokrata kerület Republikánusok által megtartott kerület Új republikánus kerület | ||||
Kormányzói választások | ||||
0Választás előtt álló székek | 39 (36 állam és 3 terület) | |||
0Székváltozások | +2 Demokrata | |||
Demokraták által megtartott állam Új demokrata állam Republikánusok által megtartott állam Új republikánus állam Új független állam Nincs választás | ||||
| ||||
0Előző kongresszus: 0117. |
Következő kongresszus:0 118.0 |
Ugyan a félidei választásokon általában nagyon rosszul teljesít az elnök pártja és sok széket veszít,[2] a várakozások ellenére a „vörös hullám” nem történt meg és a sok kerületben a verseny sokkal szorosabb volt.[3][4][5] A demokraták sokkal jobban teljesítettek, mint az előrejelzések és meg tudták tartani a Szenátust.[6][7][8][9] Ugyan a Republikánus párt jelöltjei összességében több szavazatot kaptak, ezek főként olyan helyeken jöttek, mint az egyébként is nagyon republikánusnak számító és nagy népességgel rendelkező Florida, Tennessee és Texas. Ugyan a republikánusok tudtak székeket szerezni az egyébként demokrata New Yorkban, a fontosabb választásokon nagyon alulteljesítették az elvárásokat, ahol a szavazók elutasították a Donald Trump által támogatott vagy a 2020-as elnökválasztás eredményét tagadó jelölteket.[1][3] November 14-ig a Képviselőház sorsa még nem dőlt el, 18 választást még nem zártak le.[10]
A demokraták sikeresek voltak a kormányzóválasztásokon is, megszerezve a kormányzói palotát Marylandben és Massachusetts-ben,[11] viszont elvesztették Nevadát. A floridai kormányzóválasztáson (ami korábban az ország egyik legszorosabb versenye volt) a republikánus Ron DeSantis nagy különbséggel tudta megverni ellenfelét, aminek következtében őt nevezték az este legnagyobb győztesének és az egyetlen nagy republikánus sikernek.[3][12][13] Az állami törvényhozási szinten a demokraták megszerezték a michigani székeket, a minnesotai szenátust és a pennsylvaniai képviselőházat. Ezzel a demokraták irányítják a teljes törvényhozást Michiganben először 1983 óta, Minnesotában 2015 óta[14] és Marylandben, illetve Massachusetts-ben 2011 óra. Ezek mellett hat államban is úgy döntöttek a lakosok, hogy az abortusznak legálisnak kellene lennie, még a túlnyomórészt konzervatív államokban is, mint Kansas, Kentucky, Michigan és Montana.[15][16][17] Ezek mellett a minimumbérről szóló népszavazások is sikeresek voltak Nebraskában és Nevadában. Maryland és Missouri ezek mellett a kannabisz legalizálása mellett szavazott.[18]
Azok a kampányproblémák, amiket a szavazók a legfontosabbnak tartottak, főként a demokratáknak kedveztek, mint a politikai szélsőségesség a republikánusok köreiben és a demokrácia sorsa, illetve az abortusz helyzete és Trump lehetséges 2024-es elnöki kampánya.[4][5][12] 1970 óta ebben az évben szavaztak a legtöbben, főként 18–29 év közötti személyek, akik általában demokratákra szavaznak (több, mint 60%).[19][20] A választáson folytatódott az a demográfiai irányvonal, hogy a republikánusok szavazói egyre inkább a munkásosztály és főként fehér szavazók,[21] míg a demokraták a legnépszerűbbek a tehetős, egyetemi végzettséggel rendelkező fehér szavazók köreiben.[3]