Építészet
From Wikipedia, the free encyclopedia
Építészet olyan alkalmazott tudományos és művészeti szakterület, amely az épületek és építmények létrehozásával, tágabb értelemben az épített környezet kialakításával foglalkozik. Az emberi kultúra, az emberi tevékenység egyik legalapvetőbb megjelenési formájaként egyrészt alkalmazott művészet, másrészt mérnöki tudomány, technológiai diszciplína. Az embert körülvevő természeti környezet olyan, akaratlagos megváltoztatása, amelynek „erőszakossága” konstruktív.
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Építészet | |
architektúra (latinul: architectura) | |
Barokk templombelső, Wieskirche | |
Tárgya | épületek és építmények létrehozása |
Ágai |
|
Jelentős művelői | Vitruvius, Alberti (elméleti írók) |
Jelentős kézikönyvei | Művészeti lexikon (Budapest, 1984) |
– alkalmazott tudományok – |
Az építészet nem azonos építéssel. Egy egyszerű kerti árnyékszék létrehozása is építés, egy vasúti töltés is komoly mérnöki feladat, de a hagyományos értelmezés szerint ezek egyike sem építészet (ezt napjainkban egyre többen vitatják). Ezt a félreértést általában az „építőművészet” kifejezéssel oldják fel, amely a nevében a művészi igényű épít(őműv)ész tervező munkára utal.
Az épületek megépítésén kívül építészetnek nevezzük egyrészt a belső terek kialakítását (belsőépítészet), másrészt az épületek összhangjának megteremtését, illetve környezetük kialakítását a városi-, esetenként regionális léptékig (városépítészet, urbanisztika, tájépítészet).
Az építészek más szakmák művelőinél (például az orvosoknál) kevésbé szakosodnak.