Zenélő íj
From Wikipedia, the free encyclopedia
A zenélő íj vagy zenei íj egy egyszerű húros (kordofon) hangszer, amelyet számos afrikai nép használ, de Amerikában,[1] továbbá Ázsiában és Óceániában is megtalálható.[2]
Zenélő íj | |
Nigériai férfi a zenélő íjon játszik | |
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 311.1 |
Hangminta | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zenélő íj témájú médiaállományokat. |
Ez a hangszer egy hajlékony, általában 0,5–3 méter hosszú botból készül, amelynek végeit egy húrral kötik össze. Alakja hasonlít egy íjra, melyről a nevét kapta.
Többnyire egy, de ritkán kettő vagy három húros.[3] A húrokat ujjakkal, pengetéssel, ütéssel vagy vonóval hozzák rezgésbe.[2] Csatlakozhat hozzá még egy kivájt tök hangszertest, rezonátor. A rezonáló test nélküli zenei íjaknál a rezonanciát úgy tudják erősíteni, hogy az íjat üreges botból készítik.[4] A rezonátort helyettesítendő, a zenész az íj egyik végét a szájába helyezi, s így a szájüreg működik rezonátorként.[4][5] [6] A rezonátortest pótlásának másik fajtája, amikor az íjat fémdobozra helyezik és az veszi át, illetve erősíti fel a rezgéseket.[4]
A Kongó-medencében a topoke nép tagjai nem a húrt, hanem az íj botrészét tartják a szájukban, de itt is a szájüreg szolgál rezonátor erősítőként.[4]
Nyugat-Afrika egyes részein (pl. Libéria) használják a több húros, tökhéj rezonátorral ellátott zenei íjat.[4]
Bizonytalan, hogy a zenei íj a vadászíjból fejlődött-e ki, de a Kalahári-sivatag bushmanjai vadászati íjaikat időnként zenei használatra alakítják át. [6] Valamikor Európában is megtalálható volt, de itt továbbfejlődött.[4] Amerikában ez volt az egyetlen vonós hangszer, amely az európai hódítás előtt létezett a dél-amerikai indiánok között.[2]