Vjekoslav Luburić
horvát usztasa tábornok, a Jasenovaci Koncentrációs Tábor parancsnoka / From Wikipedia, the free encyclopedia
Vjekoslav Luburić (Humac, 1914. március 6. – Carcaixent, 1969. április 20.) horvát usztasa tisztviselő volt, aki a második világháború nagy részében a Független Horvát Államban (NDH) a koncentrációs táborok rendszerét vezette. Luburić személyesen felügyelte és állt élére a szerbek, zsidók és romák elleni korabeli népirtásnak az NDH-ban.
Vjekoslav Luburić | |
Született | 1914. március 6. Ljubuški |
Elhunyt | 1969. április 20. (55 évesen) Carcaixent |
Állampolgársága | horvát |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Vjekoslav Luburić témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Luburić 1931-ben csatlakozott Ante Pavelić Usztasa mozgalmához, a következő évben elhagyta Jugoszláviát és áttelepült Magyarországra. A tengelyhatalmak jugoszláviai támadását és az NDH megalakulását követően Pavelićcsal az élén Luburić visszatért a Balkánra. 1941 júniusának végén Luburićot Lika vidékére küldték, ahol a szerbek lemészárlását felügyelte, amely gyilkosságok a szerb felkelés okaként szolgáltak. Ez idő tájt nevezték ki az Usztasa Felügyeleti Szolgálati Osztálya III. irodájának vezetőjévé, amelynek feladata az NDH szerteágazó koncentrációs táborhálózatának felügyelete volt. Ezek közül a legnagyobb Jasenovaci koncentrációs tábor volt, ahol a becslések szerint 100 000 embert öltek meg a háború során. 1942 végén Luburićot kinevezték a horvát honvédség 9. gyalogezredének parancsnokává, de miután lelőtte egyik beosztottját megfosztották parancsnoki rangjától. Német nyomásra házi őrizetbe helyezték, ám de facto megtartotta az usztasa koncentrációs táborok irányítását. 1944 augusztusában vezető szerepet játszott a Lorković–Vokić-összeesküvés leleplezésében, amelynek célja Pavelić megbuktatása és a kormány leváltása volt. 1945 februárjában Pavelić Luburićot Szarajevóba küldte, ahol a következő két hónapban több száz ismert és feltételezett kommunista kínzását és meggyilkolását felügyelte. Luburić április elején repült vissza Zágrábba, és tábornoki rangot kapott.
Amikor az NDH 1945 májusában összeomlott, és területét visszaintegrálták Jugoszláviába. Luburić ott maradt, hogy gerillahadjáratot folytasson a kommunisták ellen, amelynek során súlyosan megsebesült. 1949-ben Spanyolországba emigrált, és az usztasa emigráns körökben tevékenykedett. 1955-ben szakított Pavelićcsal, amiért az utóbbi azt hangoztatta, hogy támogatja Bosznia-Hercegovina jövőbeni felosztását Nagy-Horvátország és Nagy-Szerbia között, és megalakította a Horvát Nemzeti Ellenállás néven ismert rivális horvát nacionalista szervezetet. A nézeteltérés nagy kölcsönös viszályt váltott ki a két férfi között, és amikor Pavelić 1959-ben meghalt, Luburićnak megtiltották, hogy részt vegyen a temetésén. 1969 áprilisában Luburićot meggyilkolva találták otthonában, melyet vélhetően a jugoszláv titkosrendőrség vagy a horvát emigráns közösség soraiban található riválisai hajtottak végre.