Szerkesztő:Tetrodotoxin/Cikkek/Ólommérgezés
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az ólommérgezés (más néven plumbizmus, colica pictorum, szaturnizmus, Devon kólika, vagy festő kólika) a fémmérgezés egy fajtája, illetve egészségi állapot embereknél és más gerinceseknél, amelyet az ólom feldúsulása okoz a szervezetben. Az ólom gátol egyes folyamatokat a testben, számos szervet és szövetet megtámad, beleértve a szívet, a csontokat, a beleket, a vesét, a szaporító szerveket és az idegrendszert. Az idegrendszer fejlődését akadályozza, így különös veszélyt jelent a gyermekekre, náluk tanulási és viselkedési zavarokat okoz. Tünetei közé tartozik a hasi fájdalom, zavarodottság, fejfájás, anémia (vérszegénység) és az ingerlékenység; súlyosabb esetben rohamok, kóma és halál.
Az ólom több úton bekerülhet a szervezetbe: a szennyezett levegőből, vízből, talajból, ételből és fogyasztói cikkekből. Felnőttek esetén gyakran a munkájuk során kerül be az ólom. A Nemzeti Munkahelyi Egészségügyi és Biztonsági Intézmény (NIOSH) becslései szerint az Egyesült Államokban több, mint 3 millió dolgozót érint ez a betegség. Gyermekekre a legnagyobb kitettség az ólomfestékekből ered, különösen a régi házakból. A megszáradt festékdarab vagy por leeshet akár az ablakkeretről is, amelyet egy gyermek lenyelhet vagy belélegezhet, ez jelenti a legnagyobb kockázatot. A megelőzésről egyénileg kell gondoskodni (például az ólmot tartalmazó dolgok, így a régi vízvezetékcsövek és redőnyök kicserélésével), de nemzeti intézkedésből is következhet (törvény, amely előírja, hogy semmilyen termék nem tartalmazhat ólmot, vagy hogy a vízben és a talajban megengedhető mennyiségűre kell csökkenteni az ólomszintet, stb.)
A megemelkedett ólomszintet a vörösvérsejtek mikroszkóppal is látható elváltozásaival lehet kimutatni, vagy a röntgenfelvételek által mutatott, csontokon lerakódott sűrű vonalak is erre utalnak. Van viszont egy eszköz is, amely méri a vér ólomszintjét, manapság ez a leggyakrabban használt módszer. Az eredmények azt mutatják meg, hogy mennyi ólom kering a vérben, nem pedig azt, hogy mennyi rakódott le a szervezetben. Ennek mérésére két mértékegységet vezettek be: egyik a mikrogramm per deciliter (µg/dl), másik a mikrogramm per 100 gramm (µg/100 g), bár a két adat egymással számszerűen megegyezik. Az Amerikai Járványügyi Központ a megnövekedett vérólomszintet felnőtteknél minimum 10 µg/dl értékre tette, míg gyermekeknél ennél sokkal kisebb mennyiségre, 5 µg/dl-re csökkentették 2012-ben, azelőtt náluk is 10 volt a minimum. Erre a változtatásra azért volt szükség, mert a gyerekeknél sokkal veszélyesebb a mérgezés. A főbb kezelésmódok közé tartozik a nehézfémforrás eltávolítása, és a kelátképző terápia (ólom megkötésére alkalmas szerek beadása, majd az ólom kiszűrése).
Az emberiség évezredek óta bányássza és használja ezt a fémet, közben folyamatosan mérgezték magukat. Bár az ólommérgezés az egyik legrégebb óta ismert környezeti veszély, a megértésére annak, hogy milyen kis mennyiségű ólom képes kiváltani mérgezést, a 20. század második feléig nem derült fény. Nem fedeztek fel még olyan limitet, amely alatt az ólom nem veszélyes –tehát nincs olyan kis mennyiségű ólom, amely ne lenne káros az emberekre.