Szarajevó ostroma (szerbhorvátul: Opsada Sarajeva) Szarajevónak, Bosznia-Hercegovina fővárosának elhúzódó blokádja volt a boszniai háború alatt. Miután kezdetben a Jugoszláv Néphadsereg erői ostromolták a várost, 1992. április 5. és 1996. február 29. között (1425 napig) a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság hadserege vette át a támadó hadműveletet. Az ostrom háromszor tovább tartott, mint a sztálingrádi csata, több mint egy évvel tovább, mint Leningrád ostroma, egyben ez volt a leghosszabb fővárosi ostrom a modern hadviselés történetében.[1]
Amikor Bosznia-Hercegovina az 1992-es boszniai függetlenségi népszavazás után kikiáltotta függetlenségét Jugoszláviától, a boszniai szerbek – akiknek stratégiai célja egy új boszniai szerb állam, a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság (RS) létrehozása volt, amely magában foglalta volna a bosnyák többségű területeket is,[2] a környező dombokon állomásozó 13 000 fős katonai erővel[3][4][5] bekerítették Szarajevót. Innen tüzérséggel, tankokkal és kézi lőfegyverekkel lőtték a várost.[6] 1992. május 2-tól a szerbek teljesen blokád alá vették a várost. A boszniai kormány védelmi erői (ARBiH) az ostromlott városban állomásozó mintegy 70 000 katona[7] gyengén volt felszerelve, és nem tudta megtörni az ostromot.
Az ostrom során összesen 13 952 ember, köztük 5434 civil vesztette életét. Az ARBiH soraiból 6137 katona halt meg, míg a boszniai szerb katonai áldozatok száma 2241 volt. Az 1991-es népszámlálás alapján az ostrom előtt a városban és környékén összesen 525 980 lakos élt. Egyes becslések szerint a város teljes lakossága az ostrom előtt 435 000 volt. A becslések szerint Szarajevó lakossága az ostrom után 300 000 és 380 000 között mozgott.[3] Szarajevó lakossága az ostrom bizonyos szakaszaiban akár hat hónapig is kibírta gáz-, áram- és vízellátás nélkül.[8] A háború után a volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Törvényszék (ICTY) az ostrom során elkövetett számos emberiesség elleni bűncselekmény miatt, beleértve a terrorizmust is, négy szerbet ítélt el. Stanislav Galićot[9] életfogytiglani, Dragomir Miloševićet[10] pedig 29 év börtönbüntetésre ítélték. Feletteseiket, Radovan Karadžićot[11] és Ratko Mladićot szintén elítélték, és életfogytiglani börtönbüntetést kaptak.[12][13]