Simón Peresz
izraeli politikus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Simón Peresz (héberül: שמעון פרס, szül. Szymon Perski; Wiszniew, 1923. augusztus 2. – Tel-Aviv, 2016. szeptember 28.) lengyelországi születésű izraeli politikus, Izrael Állam 9. elnöke. Kétszer volt Izrael miniszterelnöke és kétszer ideiglenes kormányfő; pályafutása alatt összesen 12 kormányban szolgált.[7] 1959 novemberében választották be a Kneszetbe, melynek egy 2006-os három hónapos szünetet leszámítva 2007-ig, elnökké választásáig tagja volt.
Simón Peresz שמעון פרס | |
Izrael 9. elnöke | |
Hivatali idő 2007. július 15. – 2014. július 24. | |
Elnök | Ézer Weizman |
elnök | Háim Hercog |
Előd | Móse Kacav |
Utód | Reuvén Rivlin |
Izrael miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1995. november 4. – 1996. június 18. | |
Előd | Jichák Rabin |
Utód | Benjámín Netanjáhú |
Izrael miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1984. szeptember 13. – 1986. október 20. | |
Előd | Jichák Sámír |
Utód | Jichák Sámír |
Született | 1923. augusztus 2. Wiszniew, Lengyelország |
Elhunyt | 2016. szeptember 28. (93 évesen)[1][2][3][4][5] Sheba Medical Center[6] |
Sírhely | Nation's Great Leaders Graves |
Párt | Mapaj (1959–1965) Ráfí (1965–1968) Izraeli Munkáspárt (1968–2005) Kádímá (2005 óta) |
Szülei | Sara Meltzer Yitzhak Perski |
Házastársa | Szonja Gelman |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | |
Iskolái |
|
Halál oka | agyvérzés |
Vallás | izraelita |
Díjak | Nobel-békedíj (Jasszer Arafat, Jichák Rabin, 1994) Elnöki Szabadság-érdemrend |
Simón Peresz שמעון פרס aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Simón Peresz שמעון פרס témájú médiaállományokat. |
Az izraeli függetlenségi háború alatt és után több diplomáciai és katonai posztot töltött be. Első magas rangú kormányzati pozíciója a védelmi minisztérium főigazgató-helyettesi tisztsége volt 1952-ben, majd a főigazgatói poszt 1953-tól 1959-ig. Pályafutása alatt öt különböző párt és pártszövetség színeiben volt a Kneszet tagja: Mapaj, Ráfí, az Izraeli Munkáspárt és a Mapam közös listája, Izraeli Munkapárt, valamint Kádímá. 1994-ben Jichák Rabinnal és Jasszer Arafattal együtt megkapta a Nobel-békedíjat az Oslói megállapodáshoz vezető izraeli–palesztin béketárgyalásokért, melyeken külügyminiszterként vett részt.[8]