Scharnhorst osztály (1936)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Scharnhorst-osztály csatahajói voltak az első kapitális hadihajók, melyek Németország haditengerészete, a Kriegsmarine számára épültek az első világháború után. Az osztálynak két egysége volt: a Scharnhorst és a Gneisenau. Gyakran egy brit besorolás alapján csatacirkálókként is említik őket. Nevüket a franciaellenes felszabadító háború porosz főtisztjei után kapták, hasonlóan az első világháborúban a Spee altengernagy falklandi csata során elveszett páncélos cirkálóihoz, melyekre a névadással szintén emlékeztek.
Scharnhorst-osztály | |
Scharnhorst | |
Hajótípus | csatahajó (Schlachtschiff) |
Névadó | Scharnhorst |
Tulajdonos | Kriegsmarine |
Hajóosztály | Scharnhorst-osztály |
Pályafutása | |
Építő | Kriegsmarinewerft, Wilhelmshaven; Deutsche Werke, Kiel |
Ára | 145 000 000 márka körül |
Megrendelés | 1934. január 25. |
Építés kezdete | 1935. |
Vízre bocsátás | 1936. |
Szolgálatba állítás | 1938. |
Szolgálat vége | 1943. december 26. |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 32 100 t (standard) 35 540 t (konstrukciós) 38 709 t (max.) |
Hossz | 229,8m (egyenes orral) 234,9 ill. 235,4 m (Atlantikbuggal) 226,0 m (vízvonalon) |
Szélesség | 30 m |
Merülés | 9,9 m |
Hajtómű | 12 Wagner típusú gőzkazán, 3 BBC ill. Germania-gőzturbina 3 db háromszárnyú hajócsavar (∅ 4,80 m) |
Üzemanyag | olaj (6000 m³) |
Teljesítmény | 165 930 le (122 041 kW) |
Sebesség | 31,3 csomó (58 km/h) |
Hatótávolság | 13 100 km 19 csomós (35 km/h) sebesség mellett |
Fegyverzet |
|
Repülőgépek | 4 db Arado Ar 196 hidroplán |
Páncélzat |
övpáncél: 70-350 mm |
Legénység | 1669-1968 fő |
A Wikimédia Commons tartalmaz Scharnhorst-osztály témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ez a szócikk az 1936-ban szolgálatba állított csatacirkáló-osztályról szól. Hasonló címmel lásd még: Scharnhorst osztály (egyértelműsítő lap). |
Elsőként a névadó Scharnhorstot bocsátották vízre,[1] és sok forrás ezt az egységet tekinti névadónak, de másikak az osztályt Gneisenau-osztály névvel illetik,[2] mivel ennek fektették le előbb a gerincét és ezt is adták át előbb.[1] Megépítésük jelezte a versailles-i szerződés utáni német tengerészeti fegyverkezés kezdetét. Fő fegyverzetüket kilenc darab 28 cm űrméretű haditengerészeti ágyú képezte, melyeket három háromlöveges lövegtoronyban helyeztek el. Tervezték hat darab 38 cm-es ágyúra való átfegyverzésüket is, de erre már nem került sor.
Mindkét hajó gerincét 1935-ben fektették le, 1936 végén bocsátották őket vízre és 1939 elején adták át őket a haditengerészetnek. A Scharnhorst és a Gneisenau a második világháború elején együtt tevékenykedtek és az Atlanti-óceánon is végrehajtottak hadműveletet a brit hajóforgalom akadályozására. Részt vettek a Norvégia megszállását célzó Weserübung hadműveletben. A Norvégia előtti vizeken rövid tűzharcot vívtak a Renown brit csatacirkálóval és elsüllyesztették a Glorious repülőgép-hordozót a kísérő rombolóival együtt. A Scharnhorst ekkor érte el az egyik legtávolabbról elért találatot egy tengeri ütközet folyamán. 1942 elején a két hajót a Cerberus hadművelet keretében Brestből a La Manche-on át visszavonták Németországba.
1942 elején a Gneisenau súlyos károkat szenvedett egy brit légitámadásban Kielben. 1943 elején a Scharnhorst csatlakozott a Tirpitzhez Norvégiában, hogy a Szovjetunióba tartó angolszász konvojokat innen kiindulva támadhassa. Karácsonykor a Scharnhorst több romboló kíséretében kihajózott egy konvoj megtámadására, de a kísérő hadihajók megakadályozták ebben. Az északi-foki csata során a Duke of York csatahajó valamint több brit cirkáló és romboló tüzében a Scharnhorst elsüllyedt. A Gneisenau átépítését 1943 februárjában leállították. A háború végén torlaszhajóként süllyesztették el Gotenhafen kikötőjében. A háború után kiemelték és lebontották.