Sauro osztály
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Sauro osztály négy egysége (RN Nazario Sauro, RN Cesare Battisti, RN Daniele Manin, RN Francesco Nullo) az 1920-as évek derekának kisebb méretű olasz rombolói (cacciatorpediniere) közé tartozott, elkészültükkor saját kategóriájukban korszerű hadihajóknak számítottak. Tulajdonképpen a Quintino Sella osztály megnövelt változatai voltak 4 helyett 6 torpedóvetőcsővel, 0.6 méterrel nagyobb szélességgel, új típusú parancsnoki híddal ellátva. A típus 4 db (2 x 2) L/45 Vickers Terni 1924-es, 120 mm-es ágyúval volt felszerelve, ezek 23 kg-s lövedékeiket 850 m/s torkolati sebesség mellett 15.5 km maximális lőtávolságra tüzelhették 33° csőemelkedés mellett.[2]
A Sauro olasz romboló. | |
Áttekintés: | |
---|---|
Név: |
Sauro osztály |
Szereplők: | |
Elődtípus: |
Sella osztály |
Utódtípus : |
Turbine osztály |
Szolgálatban: |
1927–1941 |
Egységek: |
4 db |
Veszteség: |
4 db |
Általános jellemzők | |
Típus: | |
Vízkiszorítás: |
|
Hossz: |
90.16 m |
Szélesség: |
9.2 m |
Merülés: |
2.9 m |
Meghajtás: |
|
Sebesség: |
35 csomó (65 km/h) |
Hatótáv: |
2 600 tengeri mérföld (4 800 km) 14 csomóval (26 km/h) |
Legénység: |
156 fő |
Fegyverzet: |
|
A II. világháborúban a Vörös-tengeren, Olasz Kelet-Afrika partjainál állomásoztak a jóval nagyobb méretű Leone osztály egységeivel egyetemben. Közülük 1941-ben valamennyi hajó elsüllyedt.