Progresszív konzervativizmus
From Wikipedia, the free encyclopedia
A progresszív konzervativizmus olyan szociális-politikai eszmerendszer, amely a konzervativizmus ideológiáját haladó gondolatokkal ötvözi. A progresszív konzervatívok továbbra is kiállnak a kapitalista alapokra épülő társadalom mellett, de már elfogadják az állampolgárok érdekeit szolgáló állami beavatkozást a piac és a gazdaság működésébe.[1] A progresszív konzervativizmus, mint politikai ideológia az Egyesült Királyságban Benjamin Disraeli miniszterelnöksége idején alakult ki.[1][2]
Az Egyesült Királyságban elsősorban Disraelit, illetve Stanley Baldwin, Neville Chamberlain, Winston Churchill, Harold Macmillan[3] és David Cameron Tory párti miniszterelnököket tartották progresszív konzervatívoknak.[4][5]
A katolikus egyház a Rerum Novarum (magyarul: "Az új dolgok") 1891-es pápai enciklikában vezetett be egy progresszív konzervatív ideológiát, amelyet szociális katolicizmusnak neveztek el.[6]
Az Egyesült Államok-ban elsősorban Theodore Roosevelt elnököt azonosították a progresszív konzervativizmus irányzatával. Roosevelt azt állította, hogy "mindig hittem abban, hogy a bölcs progresszivizmus és a bölcs konzervativizmus jól megfér egymással."[7] William Howard Taft elnököt és az általa kialakított adminisztrációt is progresszív konzervatívként könyvelték el és maga Taft elnök azt nyilatkozta, hogy "progresszív konzervativizmus híve".[8]
Dwight D. Eisenhower elnök szintén a progresszív konzervativizmus követőjének nyilvánította magát.[9]
Németországban Leo von Caprivi kancellár az általa "Új Irányvonal"-nak elnevezett progresszív konzervatív programot képviselte.[10]
Kanadában számos jobboldali kormány tartozott a progresszív konzervativizmus irányvonalához, illetve 1942 és 2003 között a legnagyobb jobboldali pártot hivatalosan is Kanadai Progresszív Konzervatív Pártnak hívták (Progressive Conservative Party of Canada).[11] Arthur Meighen, R.B. Bennett, John Diefenbaker, Joe Clark, Brian Mulroney és Kim Campbell miniszterelnökök vezettek progresszív konzervativista kormányokat.[11]