Péter első levele
From Wikipedia, the free encyclopedia
Péter első levele a Biblia újszövetségi iratainak részét képező levél. Hagyományosan Szent Péter apostol nevéhez fűzik, aki római püspöksége alatt írta Kis-Ázsia több egyházának, Kr. u. 60. körül. Bár a szöveg Pétert azonosítja szerzőként, ezzel szemben sok mai bibliatudós azzal érvel, hogy nem Péter volt a levél szerzője.[1][2]
Olvasóit mindenekelőtt abban kívánja támogatni és megerősíteni, hogy az üldözéseket, megpróbáltatásokat Krisztus példája szerint türelemmel és állhatatosan viseljék el. Rámutat, hogy a keresztények szenvedése nem valami „hallatlan dolog”, hanem részesedés Krisztus szenvedéseiben (4,12-13); hogy a türelmes szenvedés kedves Isten előtt (2,20) és hogy ha a próbát kiállják, méltók lesznek a dicséretre és tiszteletre (1,6-9). Az üldözés a Sátán műve (5,8), ezért nem szabad tőle megrettenni. A szerző emberileg is vigaszt nyújt a híveknek, amikor azt írja, hogy ez a szenvedés rövid (5,10), utána pedig kimondhatatlan öröm következik (1,9).[3]