Osztrák Császári Lipót-rend
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Lipót-rend polgári és katonai kitüntetés volt, amelyet I. Ferenc osztrák császár és magyar király alapított 1808-ban édesapja, II. Lipót tiszteletére. A rendnek hagyományosan három osztályát különítették el: lovagkeresztre (Ritterkreuz), középkeresztre (Kommandeurkreuz) és nagykeresztre (Großkreuz). Háború esetén ún. haddíszítményes osztályokat adományoztak, ami a háborúban tanúsított vitézséget volt szimbolizálni.
„Lipót-rend” lehetséges további jelentéseiről lásd: Lipót-rend (egyértelműsítő lap). |
Osztrák Császári Lipót-rend Leopold-Orden | |||
Adományozza Habsburg Birodalom, majd 1867-től Osztrák–Magyar Monarchia | |||
Típus | többfokozatú kitüntetés | ||
Státusz | Már nem adományozzák | ||
Statisztikák | |||
Alapítás dátuma | 1808. január 8. | ||
Utolsó kitüntetés dátuma | 1918. november 11. | ||
Viselési sorrend | |||
Magasabb rangú kitüntetés | Katonai érdemkereszt 1. osztálya | ||
Alacsonyabb rangú kitüntetés | Osztrák Császári Vaskorona-rend 1. osztálya | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrák Császári Lipót-rend Leopold-Orden témájú médiaállományokat. |
1901. február 1-jén egy birodalmi határozattal a rend legfelső tagozata, a nagykereszt alá, ám a hadikereszt fölé, egy új szintet, az első osztályú Lipót-rendet helyezték.
Az első világháború során számos osztrák-magyar illetve német nemzetiségű katona kapta meg az elismerést. Utolsó kitüntetettje Ernst Emanuel von Silva-Tarouca volt, aki 1918. november 11-én, órákkal IV. Károly lemondása előtt kapta meg. Az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után többé nem került adományozásra.