Gondolatjel és nagykötőjel
közbevetést, tól–ig viszonyt vagy tulajdonnevek, népnevek alkalmi (nem állandósult) kapcsolatát jelző karakter / From Wikipedia, the free encyclopedia
A nagykötőjel és a gondolatjel (jelük: –, a magyarban szokásos hosszal a szaknyelvben félkvirtmínusz) a kötőjelnél nagyjából kétszer hosszabb, vízszintes vonal. A magyar helyesírásban mindkét kifejezés egyazon írásjelre utal; használattól függően hivatkozunk rá egyik vagy másik néven. A gondolatjelet formailag általában az különbözteti meg a nagykötőjeltől, hogy szóköz előzi meg, és szóköz vagy írásjel követi. Egyesek hosszúkötőjelnek is nevezik.