Nagy pecsétírás
From Wikipedia, the free encyclopedia
Nagy pecsétírásnak nevezik a kínai írás legkorábbi emlékeit képviselő jóslócsont-feliratokon látható írásjegytípus későbbi változatát, amely már a Sang (Shang)-korból származó rituális bronzedények vésett feliratain is megjelenik. Jellemzően a Csou (Zhou)-dinasztia korában használt írástípus, amelynek időbeli és térbeli elterjedését tekintve számos változata létezett. A nagy pecsétírás az i. e. 3. század végén, a Csin (Qin)-dinasztia idején végrehajtott, az írásmódok egységesítését célzó központi írásreform során szűnt meg, átadva helyét a kis pecsétírásnak és a kancellár írásnak. Kevés fennmaradt emlékkel rendelkezik, amelyeket bronzedények vagy kőbe vésett feliratok tartalmaznak.
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll. |
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Gyors adatok
Nagy pecsétírás | |
Nagy pecsétírásos, bronzba vésett szöveg a Nyugati Csou (Zhou)-korból | |
Típus | logografikus |
Nyelvek | kínai |
Időszak | i. e. 11–3. század |
Irány | fentről lefelé, jobbról balra |
Rokon írásrendszerek | Kis pecsétírás |
Bezárás
Gyors adatok
Átírási segédlet | |
ta-csuan | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 大篆 |
Egyszerűsített kínai | 大篆 |
Mandarin pinjin | dàozhuàn |
Wade–Giles | Ta4-chuan4 |
Bezárás