Nagy-Britannia és Írország várai és kastélyai
Wikimédia-listaszócikk / From Wikipedia, the free encyclopedia
Nagy-Britannia és Írország várai és kastélyai fontos katonai, gazdasági és társadalmi szerepet játszottak a két ország történelme során. Első megjelenésük a normannoknak köszönhető, akik 1066-ban hódították meg Angliát. A normann invázió előtt, az 1050-es években Angliában is építettek néhány várat, de a hódítók kezdtek nagy számban motte-and-bailey, valamint ringwork típusú erődöket építeni azzal a céllal, hogy az újonnan elfoglalt területeken megszilárdítsák hatalmukat. A 12. század során egyre több kővárat emeltek, ezek jellegzetes kör alaprajzú tornyai katonai és politikai szerepet is betöltöttek. A királyi várak feladata a kulcsfontosságú városok és gazdaságilag nélkülözhetetlen erdők felügyelete volt, míg a főúri várak a normann nemesek hatalmas birtokainak ellenőrzését szolgálták. I. Dávid a 12. század elején angol-normann urakat hívott Skóciába, hogy segítségükkel megerősítse hatalmát az olyan lázadó területek fölött, mint amilyen Galloway is volt. A normannoknak köszönhetően az új technológia szélesebb körben is terjedni kezdett, az ország déli területein egyre több faerőd épült. Amikor II. Henrik az 1170-es években elfoglalta Írországot, itt is megjelentek az első mai értelembe vett várak.
A 12. században a várak nemcsak egyre kényelmesebb lakhellyé váltak, hanem védelmi rendszerük kialakítása is egyre bonyolultabbá vált. Ez nemcsak megnövelte az ostromok hosszát, hanem egyre bonyolultabbá is tette azokat. Míg Írország és Wales az angol fejlődést követte, III. Sándor halála után Skóciában a nagyobb várakat felváltották a kisebb lakótornyok. A későbbiekben a lakótornyok építése Írországban és Észak-Angliában is elterjedt. Észak-Walesben I. Eduárd a walesiek legyőzése után egy sor katonailag erős várat építtetett. A 14. századra a legtöbb vár a katonai védelem mellett parkosított kerttel és udvarral körülvett, fényűző lakhelyet is biztosított.
A középkor folyamán számos királyi és főúri vár elnéptelenedett, állapotuk hanyatlásnak indult. A 15. század végére már csupán párat tartottak karban, melyek fő feladata a környező területek védelme volt. Angliában és Skóciában néhányat reneszánsz kastéllyá alakítottak át, amelyekben pompás lakomákat és ünnepségeket tartottak, ezeket azonban kizárólag a királyi család és a leggazdagabb társadalmi rétegek látogathatták. Jóllehet, már a 14. század óta használtak lőfegyvereket a várak védelméhez, a 16. században vált világossá, hogy azokat az ostromlók is hatékonyan bevethetik. A parti erődöket megerősítették, hogy ellenállóbbak legyenek a tüzérségi fegyverekkel szemben, a század végére azonban ismét megcsappant a karbantartásukra szánt tőke. A Brit-szigeteken az 1640-es és 1650-es években végigsöprő társadalmi és vallási konfliktusok Angliában ismét megnövelték a várak jelentőségét. A középkori szerkezeteket korszerű védelmi rendszerekkel erősítették meg, aminek köszönhetően nem egy közülük több ostromnak is sikeresen ellenállt. Írországban ostromhoz először 1649-ben Oliver Cromwell alkalmazott nehéztüzérséget. A helyi elmaradott várakkal szemben ez rendkívül hatékonyan működött, így azok katonai használata hamar abbamaradt. Skóciában az oly népszerű lakótornyok nem tudták felvenni a harcot a modern fegyverekkel érkező támadók ellen, azonban a nagyobb várak, például Edinburgh, sokáig kitartottak. A polgárháború végén számos várat szándékosan leromboltak, hogy később ne használhassák őket.
Az ezt követő századokban a várak katonai szerepe folyamatosan csökkent. Skóciában, valamint a fontosabb határterületek mentén pár erődben helyőrséget alakítottak ki, néhány közülük még a második világháború idején is működött. Máshol egészen a 19. századig börtönöket működtettek. A 18. század elején egy időre a palladianizmus háttérbe szorította a középkori várromok művészeti jelentőségét, később azonban újra népszerűvé váltak Angliában, Skóciában és Walesben. A 18. és 19. században rengeteget felújítottak, átalakítottak. Ezek sokszor hatalmas károkat okoztak az értékes romokban és történelmi emlékekben, aminek következményeként a Brit-szigeteken ma már valamennyi várat és kastélyt törvény véd. Ma elsősorban turisztikai látványosságként használják őket, és megőrzésük a nemzeti műemlékvédelem fontos része.
A brit és ír várak a mai napig számos tudományos művet szülnek, míg a folyamatos régészeti feltárások és levéltári kutatások további ismereteket szolgáltatnak a várak keletkezésének és fejlődésének részleteiről.