Mongólia földrajza
From Wikipedia, the free encyclopedia
Mongólia földrajza az Ázsia központi részén, Oroszország és Kína között elterülő, 1 565 000 km² területű ország természeti és társadalmi térbeli rendszereinek tudománya. Az ország egész területe magasföld, fennsíkok és hegyvidékek alkotják. Átlagos tengerszint feletti magassága 1580 méter.[1]
Mongólia földrajza | |
é. sz. 46°, k. h. 105°46, 105 | |
Kontinens | Ázsia |
Főbb területi jellemzők | |
Területi helyezés | Nincs megadva |
Teljes terület | 1 564 116 km² |
Környező országok | |
Extrém területi jellemzők | |
Legmagasabb pont | ?, ? m |
Legalacsonyabb pont | ?, ? m |
Leghosszabb folyó | ?, ? km |
Használatban levő terület | |
Megművelhető terület | ? % |
Egyéb jellemzők | |
Éghajlat | Nincs megadva |
Domborzat | Nincs megadva |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mongólia földrajza témájú médiaállományokat. |
Mongóliát északon a Szajánok és a Tannu-ola, délnyugati részén pedig a Mongol- és a Góbi-Altaj vonulatai veszik közre. Az ország belsejében szigetszerűen emelkedik ki a Hangáj-hegység, majd keletebbre a Hentij-hegység. Tőlük északra a csapadék évi 200–300 mm. Ez a hideg, kontinentális éghajlati viszonyok között elegendő a gesztenyebarna mezőségi talaj és a szyeppi növényzet létezéséhez. Édesvizű tavak is kialakultak, valamint a hegységekben bővizű folyók erednek, körülöttük ligetes facsoportok is élnek. A déli-délkeleti országrész azonban félsivatagi jellegű, a szórványos nyári záporai csak évi 100–150 mm csapadékot hoznak. A Góbi lefolyástalan fennsíkján hatalmas kő- és homoksivatagok terülnek el.[2]