Mózes
From Wikipedia, the free encyclopedia
Mózes (egyiptomiul, latin betűkkel: Mosze, jelentése: „fia valakinek”, „gyermek”; héberül: משה, latinosan: Moyses) az egyik legismertebb bibliai alak. A judaizmus, a kereszténység, az iszlám és több kisebb vallás nagy prófétája, a hagyomány szerint az Ószövetség első öt könyvének szerzője, napjainkra azonban a Biblia-tudósok legnagyobb része egyetért abban, hogy Mózes öt könyve nem egy szerző által lett létrehozva, és ezek összeállítása is évszázadokba telt.[3] Létezése és a Biblia szerint hozzá kötődő események történelmi alapja erősen vitatott,[4][5][6] a tudósok többsége legendás alaknak tekinti a bibliai Mózest, miközben fenntartják annak lehetőségét, hogy egy hozzá hasonló személy létezett az i.e. 13. században.[4][7][8]
Mózes | |||||||||||
Michelangelo világhírű Mózes-szobra Rómában, a San Pietro in Vincoliban | |||||||||||
Született | Kr. e. 16. század[1] – Kr. e. 14. század[2] Alsó-Egyiptom | ||||||||||
Szülei | Jókébed Amram | ||||||||||
Elhunyt | Kr. e. 1450[1] – Kr. e. 1250 körül Nébó-hegy, Palesztina | ||||||||||
Szerepe | a judaizmus, a kereszténység és az iszlám prófétája | ||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mózes |
Ez a szócikk a bibliai prófétáról szól. Hasonló címmel lásd még: Mózes (egyértelműsítő lap). |
A Mózes második könyvében, az Exodusban leírtak szerint a zsidók valaha rabszolgaságban éltek Egyiptomban. A fáraó látva a zsidó nép növekedését parancsba adta az elsőszülött fiúgyermekek megölését. Mózes anyja, hogy elkerülje a fia kivégzését, az újszülött gyermeket egy kosárban a Nílus vizére tette. Mózest a fáraó leánya találta meg és nevelte föl hercegként, aki felnőve gyilkosság miatt menekülnie kellett Egyiptomból, majd Midián-ba menekülve telepedett le. Isten (JHVH) elhívta, hogy szabadítsa ki népét Egyiptomból és vezesse őket az ígéret földjére. Ez a motívum Sarrukín akkád király születési legendájának parafrázisát idézi fel egyes kutatók szerint.