Korlátlan tengeralattjáró-háború
From Wikipedia, the free encyclopedia
A korlátlan tengeralattjáró-háború a tengeri hadviselés – azon belül is a tengeralattjáró-háború – egy olyan módja, melynek során a hadviselő fél a tengeralattjárói tevékenységét nem korlátozza a nemzetközi jogban foglalt zsákmányjog előírásainak megfelelően és azok előzetes figyelmeztetés nélküli támadást hajtanak végre kereskedelmi hajók ellen. A célja egy ország gazdaságának döntő módon való meggyengítése (Nagy-Britannia, Japán) vagy egy hadszíntérre irányuló ellenséges utánpótlás meghiúsítása, mint pl. Norvégia és Észak-Afrika esetében.
Az első világháborúban a központi hatalmak közül Németország és Ausztria-Magyarország, míg a második világháborúban a tengelyhatalmak részéről Németország és Olaszország, illetve a szövetségesek részéről Nagy-Britannia (a Skagerrakban majd a Földközi-tengeren) a Szovjetunió (a Balti-tengeren) és az Egyesült Államok (a csendes-óceáni térségben) folytatott korlátlan tengeralattjáró-háborút.
A kifejezés (németül: uneingeschränkter U-Boot-Krieg) az első világháború idején vált ismertté, mikor Németország és Ausztria-Magyarország 1917-ben korlátlan tengeralattjáró-háborút hirdetett az antanthatalmak – és a velük kereskedelmi kapcsolatot létesítő hajóforgalom – ellen. Az általánosan elterjedt értelmezés már az 1915 februárja és májusa közötti brit vizeken folytatott német tengeralattjáró-hadjáratot is korlátlan tengeralattjáró-háborúnak tekinti, bár azt a semleges hajók veszélyeztetettségét is tartalmazó kihirdetése után még a megkezdése előtt módosították úgy, hogy a bizonyíthatóan semleges államokhoz tartozó hajókat megkímélték. A teljes hajóforgalom felszámolását célul kitűző német flottavezetés szemében ezért nem számított korlátlannak.
Az első világháborús német korlátlan tengeralattjáró-háborúval kapcsolatban általánosan elterjedt tévhit, hogy ez okozta volna az Egyesült Államok hadba lépését az antant oldalán. Ehhez még az 1917-es hadjárat megindítása sem szolgáltatott kellő okot. Az amerikaiak hadba lépése valójában gazdasági kényszer volt, mivel nem hagyhatták, hogy az irányukba eladósodó Nagy-Britannia és Franciaország vereséget szenvedjen. A német tengeralattjáró-hadjárat mindössze az egyik ürügyül szolgált ehhez a lépéshez.
A korlátlan tengeralattjáró-háborút folytató országokról elmondható, hogy Németország és Ausztria-Magyarország tengeralattjárósai a szigorú utasítások mellett is a lehetőségekhez képest rendszerint törekedtek az emberéleteket megkímélve fellépni és gyakran továbbra is a zsákmányjog szerint eljárni (spórolva ezzel a nagy értékű torpedókat is), ellenben a szovjetek balti-tengeri tevékenysége a civil menekülteket is célpontnak tekintette, az Egyesült Államok Japán elleni korlátlan tengeralattjáró-háborújára pedig az embertelen brutalitás volt jellemző, ami nem egy esetben a hajótöröttek lemészárlásával járt együtt.
A szócikk a korlátlan tengeralattjáró-háborúval, mint hadviselési móddal foglalkozik, annak alkalmazási idejét és területét ismerteti, továbbá az alkalmazásából fakadó diplomáciai bonyodalmakra és a megítélését illetve menetét befolyásoló események ismertetésére koncentrál. Emiatt az első világháborús események nagyobb teret kapnak benne, míg konkrét hadműveletek csak érintőlegesen kerülnek megemlítésre. Információkkal ezekkel kapcsolatban a vonatkozó szócikkek (pl. Atlanti csata (első világháború)) szolgálnak. Lásd lent a „Kapcsolódó szócikkek” részt.