Karl Dönitz
a Német Birodalom elnöke, minisztere és tengernagya / From Wikipedia, the free encyclopedia
Karl Dönitz (kiejtéseⓘ); (Berlin, 1891. szeptember 16. – Aumühle, Németország, 1980. december 24.) német főtengernagy, a második világháború idején a Német Haditengerészet főparancsnoka és Adolf Hitler öngyilkosságát követően 23 napig a Német Birodalom elnöke.
Karl Dönitz | |
Dönitz főadmirálisként 1943-ban | |
A Német Birodalom elnöke | |
Hivatali idő 1945. április 30. – 1945. május 23. | |
Kancellár | Joseph Goebbels Lutz von Krosigh (de facto) |
Előd | Adolf Hitler (mint Führer) |
Utód | tisztség eltörölve |
Hadügyminiszter | |
Hivatali idő 1945. április 30. – 1945. május 23. | |
Kancellár | Joseph Goebbels |
Előd | Wilhelm Keitel (OKW parancsnoka) |
A haditengerészet főparancsnoka | |
Hivatali idő 1943. január 30. – 1945. május 1. | |
Helyettes | Eberhard Godt |
Előd | Erich Raeder |
Utód | Hans-Georg von Friedeburg |
A német hadiflotta főparancsnoka | |
Hivatali idő 1945. április 30. – 1945. május 2. | |
Kancellár | Joseph Goebbels |
Katonai pályafutása | |
Fegyvernem | Császári Haditengerészet Reichsmarine Kriegsmarine |
Szolgálati idő | 1910–1918 1920–1945 |
Rendfokozata | Großadmiral |
Egysége | SM UC-25 (1917–1918) SM UB-68 (1918) Emden (1934-1935) 1. Unterseebootsflottille (1935–1936) Führer der Unterseeboote (1936-1939) Befehlshaber der U-Boote (1939–1943) A Haditengerészet főparancsnoka (1943–1945) A Wehrmacht főparancsnoka (1945) |
Csatái | első világháború második világháború |
Született | 1891. szeptember 16.[1][2][3][4][5] Berlin-Grünau[3][6] |
Elhunyt | 1980. december 24. (89 évesen)[1][2][4][5][7] Aumühle |
Sírhely | Aumühle Cemetery |
Párt | Nemzetiszocialista Német Munkáspárt |
Házastársa | Ingeborg Weber |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Iskolái | Naval Academy at Mürwik |
Halál oka | szívinfarktus |
Vallás | |
Díjak |
|
Karl Dönitz aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Dönitz témájú médiaállományokat. |
Berlinben született, 1911-ben csatlakozott a császári haditengerészethez (Kaiserliche Marine). Az első világháború alatt kezdetben felszíni hajókon, később tengeralattjárókon szolgált. A háborút brit hadifogságban fejezte be. 1918 után is a haditengerészetnél (Reichsmarine, 1935-től Kriegsmarine) maradt. Annak ellenére, hogy soha nem volt a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt tagja, gyors karriert futott be, elérve a főtengernagyi rangot (Großadmiral) a tengeralattjárók főparancsnokaként (Befehlshaber der Unterseeboote, B.d.U.) majd később a Német haditengerészet főparancsnokaként szolgált (Oberbefehlshaber der Kriegsmarine).
A tengeralattjáró-flotta az ő parancsnoksága alatt vívta meg a híres Atlanti csatát.