Külső váz
From Wikipedia, the free encyclopedia
A külső váz (angolul exoskeleton) olyan váz, amely a testen kívülről tartja, vagy védi egy élőlény – például egy rovar – testét, az emberi (belső) csontvázzal (angolul endoskeleton) és számos állati csontvázzal ellentétben, amelyeket bőr takar. A külső vázra olykor a kagyló gyűjtőnevet is használják. Ilyen külső vázas állatokra példák (itt eddig rendezetlenül) a szitakötő, amely egyik fejlődési szakaszán külső vázat, kutikulát hoz létre, a teknős, a puhatestűek, úm. a tengeri kagyló és a házas csiga, a cserepeshéjúak, a csótányok, a kagylósrákok úm. az európai homár és az európai languszta.
Az állati testek legrégebben elkövesedett nyomai, a fosszíliák a kb. 550 millió évvel ezelőtti korból származnak, egyes kutatók nagyrészt ezek evolúciójának tulajdonítják a ma élő állatok őseinek hirtelen megjelenését és azok viszonylag gyors és változatos kifejlődését az ezt követő kambrium geológiai korban, az ún. kambriumi robbanásnak nevezett esemény lefolyása alatt.
Egyes állatoknak, mint például a szárazföldi teknősféléknek nemcsak külső vázuk, hanem belső csontvázuk is van.