Közép-amerikai indián civilizációk
From Wikipedia, the free encyclopedia
Közép-amerikai indián civilizációk - történelmi régió és kulturális terület Észak-Amerikában, mely körülbelül Mexikó központjától Belize, Guatemala, Salvador, Honduras, Nicaragua és Costa Rica északi részére terjed ki. E régión belül a Kolumbusz előtti társadalmak már több mint 1000 éven át virágoztak az amerikai spanyol gyarmatosítás előtt.
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Mezoamerika volt a világtörténelem két legnagyobb történelmi átalakulásának helyszíne: az elsődleges városi generáció, és az újvilági kultúrák kialakulása az őslakos, európai, afrikai és ázsiai kultúrák hosszú találkozásai által.
Mezoamerika területét az őshonos kultúrák által kifejlesztett és az újvilági kultúrák közös kulturális vonásainak mozaikja határozza meg.
I. e. 7000-től számolhatjuk a mezőgazdasági falvak kialakulását, ekkortájt vette kezdetét a kakaó, a kukorica, a bab, a paradicsom, az avokádó, a vanília, a tök és a chili termesztésének, valamint a pulyka és a kutya háziasításának kialakulása is. A későbbi időszakban pedig a mezőgazdaság és a kulturális vonások, mint például egy bonyolult mitológiai és vallási hagyomány, egy vigezimális, vagyis húszas alapú számrendszer, egy összetett naptárrendszer, a labdajáték hagyománya és a sajátos építészeti stílus, terjedtek el a területen. Szintén ebben az időszakban kezdődött meg a falvak társadalmi rétegződése, és fejedelemségekké fejlődése.
Nagy ünnepi központokat építettek, amelyeket kereskedelmi útvonalak hálózata kötött össze luxuscikkek cseréjére, értve ezalatt például az obszidiánt, a jádét, a kakaót, a cinóbert, a Spondylus-kagylót, a hematitot és a kerámiát. Bár a mezoamerikai civilizáció ismerte a kereket és az alapvető kohászatot, e technológiák egyike sem vált kulturálisan fontossá.