Kádár János (politikus)
(1912–1989) magyar kommunista politikus, kormányfő / From Wikipedia, the free encyclopedia
Kádár János, születési nevén Czermanik János József (a magyar dokumentumokba már Csermanek Jánosként került be)[1][2] (Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) magyar politikus, a modern kori magyar történelem egyik legmeghatározóbb alakja. A Kádár nevet 1943-ban kapta a kommunista mozgalomban.[3] Az 1945 utáni szovjet típusú rendszer 1956–1989 közötti időszakának (az ún. Kádár-korszaknak) 1988-ig de facto vezetője. Egyes vélemények szerint diktátor,[4][5] azonban sokak szerint szerepe, életmódja és politikai pályája a legtöbb tekintetben nem meríti ki a kifejezés tartalmát.
Ez a szócikk a magyar politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Kádár János (egyértelműsítő lap). |
Kádár János | |
1977-ben | |
A Békepárt vezetője | |
Hivatali idő 1943. július – 1944. szeptember | |
Előd | nem volt |
Utód | nem volt |
A Magyar Népköztársaság belügyminisztere | |
Hivatali idő 1948. augusztus 5. – 1950. június 23. | |
Előd | Rajk László |
Utód | Zöld Sándor |
A Magyar Népköztársaság államminisztere | |
Hivatali idő 1956. október 30. – 1956. november 3. | |
Előd | Házi Árpád |
Utód | Marosán György |
A Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, majd főtitkára | |
Hivatali idő 1956. október 31. – 1988. május 22. | |
Előd | nem volt |
Utód | Grósz Károly |
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 6. elnöke | |
Hivatali idő 1956. november 4. – 1958. január 28. | |
Előd | Nagy Imre |
Utód | Münnich Ferenc |
A Magyar Népköztársaság államminisztere | |
Hivatali idő 1958. január 28. – 1961. szeptember 13. | |
Előd | Marosán György |
Utód | Münnich Ferenc |
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 8. elnöke | |
Hivatali idő 1961. szeptember 13. – 1965. június 30. | |
Előd | Münnich Ferenc |
Utód | Kállai Gyula |
A Magyar Szocialista Munkáspárt 1. elnöke | |
Hivatali idő 1988. május 22. – 1989. július 6. | |
Előd | nem volt |
Utód | Nyers Rezső |
Születési név | Czermanik János József |
Született | 1912. május 26. Fiume, Osztrák–Magyar Monarchia |
Elhunyt | 1989. július 6. (77 évesen) Budapest, Magyar Népköztársaság |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Párt | KMP (1930–1945) MSZDP (1934–1948) MKP (1945–1948) MDP (1948–1956) MSZMP (1956–1989) |
Házastársa | Tamáska Mária |
Foglalkozás | politikus |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Kádár János témájú médiaállományokat. |
Magyarország vezetőjeként politikáját a szocialista elvekhez való hűség, ám kérlelhetetlen reálpolitika jellemezte: sikeresen manőverezett a szovjet vezetőség, a helyi érdekek, valamint a nyugati világ által támasztott elvárások között. Nevéhez fűződik az 1956-os forradalmat követő kemény megtorlás, majd az azt követő konszolidáció, az átmenet az ún. „puha diktatúrába”. Személye és politikája, a gulyáskommunizmus vagy más néven kádárizmus éles viták tárgya mind a laikusok között, mind a történettudományban. A forradalom utáni megtorlásokat követően hivatali idejének első felét jelentős gazdasági növekedés és az életszínvonal érdemi emelkedése jelentette, ennek egyik letéteményese az új gazdasági mechanizmus volt, melynek a keleti blokkban egyedülálló reformjaival a magyar vezetés kivívta a nyugati világ elismerését. A fellendülést ugyanakkor stagnálás, majd recesszió követte mind a gazdasági életben, mind a politikában, emiatt a korszakot gazdasági értelemben – ahogyan társadalmi-kulturális kérdésekben sem – nem lehet egyszerűen feketén vagy fehéren megítélni.
1945 előtt illegális kommunista,[2] 1943-tól 1944-ig a Békepárt néven általa átszervezett kommunista párt vezetője. 1948-tól 1950-ig a Dinnyés-, majd a Dobi-kormány egyik belügyminisztere volt. 1951-ben letartóztatták, 1952-ben koncepciós perben elítélték, emiatt 1954-ig ült börtönben. 1956. október 25-től az MDP KV első titkára, 1956. október 30-án a második Nagy Imre-kormány államminisztere lett. November 1-jén Moszkvába vitték, ahol rábízták a forradalom leverésének és megtorlásának levezénylését. Az MDP helyére lépő MSZMP vezetője, 1957-től első titkára, 1985-től főtitkára. 1956. november 4-től 1958-ig, valamint 1961-től 1965-ig miniszterelnök, 1958-tól 1961-ig a Münnich-kormány egyik államminisztere, 1965-től 1989-ig az Elnöki Tanács tagja.[6]
A rendszerváltáshoz közeli években idős kora és betegsége miatt már nem vett részt aktívan a politikában; 1988. május 22-én pártfőtitkári tisztségéből fölmentették, de 1989 május 8-ig az MSZMP elnökeként tiszteletbeli funkciót töltött be, mely tisztségéből csak halála előtt egy hónappal mentették fel. 1989-ben hunyt el, éppen azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróságon kihirdették Nagy Imre és társai rehabilitációját.