James Longstreet
az amerikai polgárháború konföderációs, déli erőinek egyik legfontosabb tábornoka / From Wikipedia, the free encyclopedia
James Longstreet (Edgefield District, Dél-Karolina, 1821. január 8. – Gainesville, Georgia, 1904. január 2.) az amerikai polgárháború konföderációs, déli erőinek egyik legfontosabb tábornoka volt, Robert E. Lee tábornagy közvetlen beosztottja, aki legmegbízhatóbb hadtestparancsnokára „vén csataménem” névvel utalt. Longstreet az Észak-Virginiai hadsereg majdnem minden ütközetében együtt küzdött vele a keleti hadszíntéren és részt vett Braxton Bragg parancsnoksága alatt a chickamaguai csatában a nyugati hadszíntéren a Tennessee hadsereggel. Jeffry D. Wert történész életrajzírója szerint „Longstreet ... volt a legjobb hadtestparancsnok az Észak-Virginiai hadseregben; mi több állítható, hogy ő volt a legjobb az egész háborúban, mindkét felet beleértve.”
James Longstreet | |
Beceneve | Katonái által: Old Pete (Péter) Robert E. Lee által: My old War Horse (vén csatalovam) |
Született | 1821. január 8. Edgefield megye, Dél-Karolina, Amerikai Egyesült Államok |
Meghalt | 1904. január 2. (82 évesen) Gainsville, Georgia, Amerikai Egyesült Államok |
Sírhely | Alta Vista Cemetery |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | Amerikai Egyesült Államok Amerikai Konföderációs Államok |
Fegyvernem | US Army CSA |
Szolgálati ideje | 1838–61 (USA), 1861–65 (CSA) |
Rendfokozata | Őrnagy Altábornagy |
Egysége | 4. és 8. gyalogezred Észak-Virginiai hadsereg, Tennessee hadsereg |
Csatái | Mexikói–amerikai háború
|
Házastársa | Helen Dortch Longstreet |
Szülei | Mary Anne Dent James Longstreet |
Iskolái |
|
Civilben | Az Amerikai Egyesült Államok törökországi nagykövete |
James Longstreet aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz James Longstreet témájú médiaállományokat. |
Longstreet hadvezéri tehetsége nagyban mind támadó, mind védekező szerepkörben elősegítette a konföderációs győzelmet a második manassassi csatában, a fredericksburgi csatában és a chickamaugai csatában. Szintén nagy szerepet játszott a Hétnapos csata ütközeteiben és Antietamnél, és megsebesüléséig a Vadon csatában is. Nem nyújtott azonban jó teljesítményt többé-kevésbé önálló parancsnokságot kapva a Knoxville hadjárat során, mely végül konföderációs vereséggel ért véget. Legvitatottabb a gettysburgi csatában játszott szerepe, mikor Lee tábornaggyal a követendő taktikán súlyos nézeteltérésbe kerülve késve és vonakodva teljesítette parancsait, valamint megpróbálta elkerülni az általa hibásnak tartott támadás megszervezését és kivitelezését, melyet ma Pickett-roham néven ismerünk.
A háborút követően a Republikánus pártba való belépésének és barátja Ulysses S. Grant elnök segítségének köszönhetően karrierje felívelt. A kormányzat tagjává válva diplomataként, közszolgaként és adminisztrációs munkakörben teljesített szolgálatot. A kormányzati szerepvállalás és memoárjában Lee tábornagy hadvezetésének kritizálásával szinte egyetemes utálatot váltott ki a déli országrészen, sok esetben korábbi bajtársai is elhatárolódtak tőle. Mikor a Rekonstrukciót ellenző White League (Fehér Liga) ellenében néger milicistákat vezetett harcba az 1874-es Liberty Place-i ütközetben, egyetemesen gyűlölt figurává vált Délen. A Lost Cause (veszett ügy) prókátorai Longstreet gettysburgi tevékenységét is utólagos tettei alapján kezdték megítélni, melyből kinőtt annak legendája, hogy árulása, vagy kontársága vezetett a csata és így a háború elvesztéséhez. Longstreet megítélése több mint egy évszázadig szenvedte ennek kihatásait.